195. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, nem az a nagy dolog, ha ajándékot adunk, hanem az, ha el is fogadják.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mint ahogy nem az a csoda, ahogy mi beszélgetünk, hanem az, ha a gyermekeink tettre készen hallgatják.
Gergely: Éppígy Isten akarata az, hogy Őt magát befogadjuk, hogy otthonra lelhessen a szívünkben. Legnagyobb öröme, amit meg akar osztani velünk, a saját élete. Életéből, dicsőségéből, Lelkéből akar részesíteni minket.
Teréz: Igen, és össze akar gyűjteni minket Egyházába, hogy ne merüljünk bele a bűn posványába. De hogy fér össze a bűn és a szent Egyház?
Gergely: „Az Egyház tagjai bűnösek, ezért tartozhatok én is közéjük” – mondta az egyik gyermekünk, akire idefönt a voksunkat tettük. Amit ő eddig Krisztusról mint ikonról leírt, amiatt a bűn fejedelme már nagyon sokat sírt.
Teréz: Igen, ahol most üres egy szék, oda száll a legszebb mennyei ajándék. És ez nem csak szórakozás, mert szolgálata nélkül nem folytatódik a megváltás.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Senki sem árt inkább az egyháznak, mint az, aki szent egyházi címet vagy rangot bitorolva gonoszat cselekszik. Ha vétkezik, senki nem meri szemére hányni; rossz példája messze kihat, mert a bűnöst tisztelik rangja miatt. E méltatlanok menekülnének a felelősség nehéz terhétől, ha szívükkel figyelmesen hallgatnának az Igazságra: ’aki csak egyet is megbotránkoztat ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.’ (Mt 18,6) A malomkő a világi élettel való foglalkozást, a világban végzett munkát jelenti, a tenger mélye a végső kárhozatot. Az, akit azért állítottak előre, hogy életszentségével példát mutasson, de szavaival vagy cselekedeteivel megront másokat, jobb volna, ha világi öltözetben, világi teendői közepette érné a halál, semmint hogy szent hivatalában a bűnre adjon másoknak példát. Ha egyedül bukik el, elviselhetőbb szenvedés vár rá a pokolban.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 43.o.)


„Nem tudom megállni nevetés nélkül, ha arra gondolok, hogy én itt mennyi olyan dolgot leírok nagy lelkiismeretesen, amit ön éppen olyan jól tud, mint én. De végre is, drága Anyám, én engedelmeskedem önnek és ha most nem is olvassa érdeklődéssel ezeket a lapokat, talán öreg napjaiban elszórakoztatják majd, utána pedig jók lesznek arra, hogy begyújtson velük, így azután nem vesztegettem hiába az időmet … Én pedig elszórakozom azzal, ha úgy beszélek, mint a gyermek; ne higgye, Anyám, hogy valami hasznát is akarom látni az én szegény munkámnak; miután engedelmességből teszem, elég ez nekem és semmi fájdalmat nem éreznék, ha elégetnék a szemem láttára, mielőtt még elolvasta volna.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 303.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.