196. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A világ egy ocsmány hely, ha a világ világossága nem ragyogja be.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a nagy mutatványos olcsón kínálja a csecsebecséit, de végül mindet a tűz emészti!
Gergely: Ez az én reményem is, Teréz nővérem, mert amíg mindnyájan bele nem öltözünk a dicsőséges testünkbe, addig ez az erény kíséri a mennyei küldetésünket.
Teréz: Igen, a gyermekeinket is azért sürgetjük, mert nélkülük befejezetlen a megdicsőülésünk. Amikor azonban a vértanúk száma betelik, akkor a világ látszólag mindig újra éledő csúfsága végleg elmúlik.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A csontok a világi hatalmasokat jelentik, a hús a népet, mert a csontok hordozzák magukon a húst, ahogy a gyenge népen is a világ hatalmasai uralkodnak. A hatalmasokat most összetörik, a csontok elemésztődnek; a nép elpusztul, a hús elfő. Mert megíratott: Hordj össze sok fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg a húst, készíts sűrű levest és a csontok emésztődjenek meg! Hol van most a szenátus? Hol a nép? (…) A szenátus elmenekült, a népet kiirtották, aki itt maradt, napról napra többet szenved és jobban retteg, az ostromolt Róma lángokban ég… épületeit ledöntötték, minden romokban hever … Az üst is elég, melyben a hús és a csontok megfőttek: miután népe elhagyta, a Város falai ledőlnek. Hol vannak, akik egykor Róma dicsőségével büszkélkedtek? Hová tűnt a Város pompája és gőgje? Hová lettek fényes mulatságai és örömünnepei?”
(Nagy Szent Gergely, Ez 24,4-11., idézi: MARKUS, A. Robert, Nagy Szent Gergely és kora, 87.o.)


„Egész utazásunk alatt elsőosztályú szállodákban szállásoltak el bennünket, soha nem vett körül ekkora fényűzés, most igazán ideillik, hogy nem a gazdagság teszi a boldogságot, mert sokkal boldogabb lettem volna egy zsúpfedél alatt a Kármel reményében, mint az aranyozott falborítások, a fehér márványlépcsők, a selyemszőnyegek közelében, keserűséggel a szívemben … Ó, jól éreztem azt, hogy az öröm nem a bennünket környező tárgyakban, hanem a szív legbelsejében van, ugyanúgy birtokosai lehetünk a börtönben, mint a palotában; bizonysága ennek, hogy boldogabb vagyok a Kármelen, még külső és belső megpróbáltatások közt is, mint a világban, az élet kényelmeivel és főleg az atyai tűzhely gyöngédségeitől körülvéve! …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 165.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.