197. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: „Nyújtsd ki a kezed!” vagy „Nyisd ki a szemed!”, melyik a szebb, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, ha te vagy az Úr testében a kéz és én az Ő szemében a fény, akkor a válaszomban nem lehet kétség!
Gergely: Te mindig olyat mondasz, amitől tovaharapózik még ezer gondolat.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert én vagyok a tűz a tarlón, te pedig a szalmabábú a karón.
Gergely: Ha én madárijesztő vagyok, akkor te madárszabadító! Engem a felhő repít, téged a szél szelídít!
Teréz: Igen, mert a felhő andalító, a szél pedig gyógyító.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell figyelmeztetni a vidámakat és a szomorúakat. A vidámaknak a bekövetkező végítélet szomorúságát, a szomorúaknak a Mennyei Királyság megígért örömét kell bemutatni. Értsék meg a vígak a szigorú fenyegetésből, hogy félniük kell; a szomorúak halljanak azokról az örömökről, melyekre számíthatnak. Azoknak ezt mondja az Úr: ’Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok’ (Lk 6,25) Emezek hallják, mint mond ugyanez a Tanító: ’Viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki.’ (Jn 16,22) Néha nem meghatározott dolgok miatt, hanem vérmérsékletüknél fogva vidámak vagy szomorúak az emberek. Alaposan meg kell értetni velük, hogy egyes bűnök kapcsolatban vannak véralkatukkal. A vidámak bujaságra, a szomorúak haragra hajlanak.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 128.o.)


„Szerettem ápolni virágaimat a kiskertben, amelyet Papától kaptam, elszórakoztam azzal, hogy kis oltárokat emeltem a fal közepében lévő mélyedésben, mikor készen voltam, Papához futottam és kértem: hunyja be a szemét s csak akkor nyissa ki, ha mondom; mindent úgy tett, ahogy akartam, hagyta, hogy a kiskertem elé vezessem s ekkor így kiáltottam: „Papa, nyisd ki szemed!” Kinyitotta, s hogy nekem örömet szerezzen, elragadtatva csodálta meg azt, amit remekműnek hittem! ... Soha nem érnék a végére, ha az effajta apróságokat, amilyenek ezrével rajzanak az emlékezetemben, mind el akarnám mesélni ... Ó, hogy mondjam el mindazt a gyönyörűséget, amellyel „Papa” kis királynőjét elhalmozta? Vannak dolgok, amelyeket a szív átérez, de nemcsak a szó, a gondolat sem tudja visszaadni őket …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 49.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.