199. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Örömmel szenvedni nem lehet, aki mást mond, Teréz nővérem, az nem ismeri a keresztet.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ezt tapasztalatból tanúsítom, az a kereszt, amikor az összes örömömet megtagadom.
Gergely: Nincs attól szebb élet, mint az utolsó kiáltás utáni csendélet.
Teréz: Igen, amikor a bűn teljesen elszabadul, akkor a Szó tiszta szeretetté simul. Ebből a csendből kinő egy új emberi faj, a feltámadást hirdető Hajnal.
Gergely: Akkor te Hajnalka vagy?
Teréz: Igen, mert a vasárnap, a virág, a születés és a név egyetlen titokzatos összefüggés!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az alattvalók világi javairól való gondoskodásban mértéket kell tartani. Helyesen mondja az Úr Ezékielnek: ’Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek, hanem rendesen nyírják meg hajukat’. (Ez 44,20) Joggal neveztetnek papoknak azok, akik a hívek élére állnak, hogy szent dolgokra vessék őket. A fejen növő hajzat a külső dolgokkal foglalkozó értelem: a koponyánkon észrevétlenül növő haj a jelen élet gondjait jelenti, melyek hanyagságunk miatt néha alkalmatlanul úgy felgyűlnek, hogy észre se vesszük. Mivel az elöljáróknak a külsőkre is ügyelniük kell, de nem szabad túlzottan belemerülniük azokba, helyes a tilalom, hogy a papok ne borotválják a fejüket, de ne is növesszék a hajukat: vagyis az alattvalóik életére vonatkozó külső gondokat ne vágják ki gyökerestől, de túlságosan nagyra nőni se hagyják. Ezért helyes az intelem: ’rendesen nyírják meg hajukat’, ami arra vonatkozik, hogy a szükséges mértékben foglalkozzanak a földi élet gondjaival, de hamar tüntessék el őket, nehogy szerfelett megnőjenek. Ha mértéktartó külső gondoskodás védi a földi életet, mely nem akadályozza a szív szándékait, megmarad a pap fején a haj, hogy fedje fejbőrét, de rövidre van nyírva, hogy szemét el ne takarja.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 101-102.o.)


„Elsőáldozásom óta, amióta kértem Jézust, hogy változtassa keserűséggé számomra a föld minden vigaszát, állandóan vágytam a szenvedésre. De nem gondoltam arra, hogy örömmé váljon. Ez kegyelem, amit csak később kaptam meg. Addig olyan volt, mint a hamu alá rejtett szikra, és mint a fának a virágai, melynek a maguk idejében gyümölccsé érnek. De látva, hogy virágaim mindig csak hullanak, vagyis könnyekre fakadva, amikor szenvedtem, meglepődve és szomorúan mondtam magamban: De hát ez mindig csak vágy marad!”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 75-76.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.