20. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely:Van egy veszedelmes tévedés, aminek kiirtására, jó lesz, ha több figyelmet szentelünk. Mondhatnám úgyis: illúzió. Azt gondolni, hogy csak a papok az aratómunkások – szörnyű illúzió.
Teréz: Igen, de még azt is hozzáteszem: illúzió abban hinni, hogy minden pap biztosan aratómukás, hiszen csak kevesen aratnak úgy, mint maga az aratás Ura.
Gergely: Teréz nővérem, ez rám is igaz. Hányszor fájt a szívem azért, mert nem úgy arattam, mint az, aki előbb megmutatta, hogy milyen aratásra gondolt, és csak azután küldte ki munkásait az aratásba. A nagy Arató bejárta az összes várost és falut, odament, ahol az emberek voltak. Hirdette az ország örömhírét, hatalmas együttérző szerete-tével meggyógyította a betegeket. Ilyen az illúziómentes aratás! Mégha töviseken járunk is, nekünk is így kell aratnunk!
Teréz: Igen, tehát nem paphiány van, hanem aratómunkáshiány. Én odaállok mindenki mellé, aki valóban aratni akar! Kezdjük el a csodák aratását, Gergely testvérem! Vigyünk oda mindenkit az eukharisztikus Jézus lábaihoz! Mentsük meg népünket az illúzió rabságából, de különösen is gyermekink szolgáit, a papokat!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Hallgassuk meg, hogy mit mondott az Úr akkor, amikor igéjének hirdetőit útnak indította: ’Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra’ (Lk 10, 2). A sok aratnivalóhoz képest kevés a munkás, és ezt csak szomorúan állapíthatjuk meg. Vannak még ugyanis, akik meghallgatnák a jó hírt, de nincsenek, akik hirdessék. Pedig tele van a világ papokkal, az Úr aratásában mégis nagyon kevés munkást találunk, mert a papi szolgálatot elvállaltuk ugyan, de a szolgálatunkkal járó kötelességünket már nem teljesítjük.”
(Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből, Az imaórák liturgiája, IV. kötet, 287.o.)


„Ez a boldogság nem volt tiszavirágéletű, nem kellett elröppennie „az első napok illúzióival”. Illúzióim – a Jó Isten megadta ezt a kegyelmet – EGYÁLTALÁN nem voltak mikor a Kármelbe léptem; olyannak találtam a szerzetesi életet, mint amilyennek elképzeltem, semmiféle áldozaton nem csodálkoztam, és mégis, hiszen tudja, drága Anyám, első lépéseim több tövisre, mint rózsára találtak! … Igen, a szenvedés kitárta felém a karját és én szerelmesen vetettem bele magamat … Hogy mit szándékoztam tenni a Kármelen, azt kijelentettem az Eucharisztiás Jézus lábainál, a fogadalomtételemet megelőző vizsgán: „Azért jöttem, hogy megmentsem a lelkeket s főként azért, hogy a papokért imádkozzam.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 177. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.