202. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Kis Terézem, az életünknek szüksége van keretre, amihez tartjuk magunkat. Van, akinek ez a keret a szüzessége. Egyszerű életszabályok hűséges követése, nem más, mint az alázat növelése.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, és szükségünk van a keretre fűzött kegyelemre, hogy megrészegüljünk a szegekre tűzött szerelemmel.
Gergely: Nekem ilyen szerelmes keretem az egyházfegyelem. Az Egyház olyan nekem, mint a föld, amin járunk. Közel van hozzánk. Bármilyen magasra ugrunk, csak azért tehetjük, mert a földtől rugaszkodtunk el.
Teréz: Igen, és milyen jó, hogy a föld vonzása és a mi erőnk közt olyan titokzatos arány van, hogy ne tudjunk akkorát ugorni, hogy onnan visszazuhanva halálra zúzzuk magunkat.
Gergely: Hacsak nem mutatunk be nyaktörő mutatványt a levegőben…
Teréz: Igen, de aki ugrás közben forog, az biztosan, különös kegyelmet hordoz, mert a veszély önmagában még nem szeszély, csak ha öncélú lesz a szenvedély.
Gergely: Ugrálni öröm!
Teréz: Igen, főleg dicsőítés közben!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell figyelmeztetni azokat, akik ismerik a testi bűnt és azokat, akik mentesek tőle. Azokat, akik megtapasztalták a testi bűnt, figyelmeztetni kell, hogy e hajótörés után kerüljék a tengert és féljék bukásuk következményeit, nehogy miután kegyelemből életben maradtak, visszaeső bűnösökként haljanak meg. Ezt mondja az Írás a bűnös léleknek, aki nem mond ellent a bűnnek: ’Továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni’ (Jer 3,3) Inteni kell őket, hogy ha már nem akarták a természettől kapott adományokat csorbítatlanul megőrizni, legalább igyekezzenek bevarrni hasadásait. Gondolják meg, hányan vannak a hívek sokaságában, akik érintetlenül megőrzik magukat és másokat kiragadnak tévelygésükből! Mit tudnak felhozni mentségükre? Mások képesek megőrizni sértetlenségüket, ők viszont még bukásuk után sem javulnak meg. Mit szólnak majd, amikor a többiek másokat is magukkal visznek a mennyországba, ők azonban egymaguk sem állhatnak a várakozó Úr elé. Figyelmeztetni kell őket, hogy gondosan mérjék fel korábbi bűneiket, és kerüljék el a fenyegető veszélyeket.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 235.o.)


„Mama egyszer így szól hozzám: ’Kis Terézem, ha megcsókolod a földet, kapsz egy sous-t!’ Egy sous kész vagyon volt a számomra, s hogy megszerezzem, nem kellett nagyságomnak leereszkednie, mert pici termetem számára nem volt nagy a távolság köztem és az anyaföld között, büszkeségem azonban fellázadt a gondolatra: ’földet csókolni’ s kihúzva magam azt mondtam Mamának: – ’Ó, nem, Anyácskám, inkább ne legyen sous-m!’ …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 35-36.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.