204. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mint a megalvadt vér tapad a sebbe és gyógyítja azt, vele eggyé dermedve, úgy egyesül az Úr ereje a papi lelkületű emberek szívével.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, erre csak annyit mondhatok, hogy a szavaid most feltárták nekem a férfi és a nő testét egyesítő titkot. A teremtésben Papa úgy akarta, hogy a férfi a zarándokútját nyílt sebként kezdje, és ezért a gyógyulását magán kívül keresse. Amikor pedig ébredezett az önkívületéből, akkor az Úr kegyelméből a nő lett a sebébe tapadó vére, önmagából fakadt szerelmes testvére.
Gergely: Azért tudtál most ilyen kedvesen szólni e szép titokról, mert figyelmesen hallgattad a tanításom.
Teréz: Igen, nem tudlak nem érteni, mert a szíveden hordozol engem, mint élő kinyilatkoztatást és mint Istenért égő szeretetvallomást.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Szívén hordozni az Izrael fiainak adott kinyilatkoztatást az Úr előtt a pap számára azt jelenti, hogy alattvalóinak ügyes-bajos dolgait a belső Bíró ítélete elé viszi, és semmi emberi szempontot nem vegyít döntésébe, melyet Isten nevében hoz, nehogy a hívek javítását célzó igyekezetét egyéni fájdalom keserítse meg. Amikor mások bűneivel szemben buzgónak mutatkozik, irtsa ki magából a vétkes gondolatokat, nehogy ítélethozatalának nyugalmát titkos irigység befolyásolja, vagy hirtelen harag zavarja meg. Gondoljon arra, milyen félelmetes a mindenek felett ítélkező belső Bíró, és akkor a legnagyobb félelemmel fogja kormányozni alattvalóit. E félelem nemcsak alázatossá teszi a vezető lelkét, hanem egyúttal meg is tisztítja, nehogy beképzeltség dagassza a keblét, vagy testi gyönyör szennyezze be, vagy a földi dolgok utáni sóvárgás tolakodó gondolatai elhomályosítsák értelmét. Szinte lehetetlen, hogy mindez ne hasson a vezetőre, de iparkodnia kell, hogy ellenálljon és legyőzze e kísértéseket, nehogy a meggyőzően kísértő bűn elpuhult gyönyöre leigázza, és a beleegyezés - ha késlekedve utasítja el - lelkének halálát okozza.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 72.o.)


„Szent Terézia azt mondja, a szeretetet táplálni kell. Amikor sötétségben, szárazságban vagyunk, fa nincs a kezünk ügyében, de nem szükséges-e legalább szalmaszálakat a tűzre vetnünk? Jézusnak van hatalma rá, hogy egymaga ébren tartsa a tüzet, mégis akkor elégedett, ha látja, hogy kicsit mi is tápláljuk. Ezzel a figyelmességgel örömet szerzünk neki, és akkor bőven tesz fát a tűzre, amit mi nem látunk, de érezzük szeretete hevét. Tapasztaltam, hogy amikor semmit sem érzek, és KÉPTELEN vagyok imádkozni vagy erényeket gyakorolni, akkor kell kis alkalmakat keresni, semmiségeket, amelyek örömet szereznek Jézusnak, nagyobb örömet, mint a világuralom vagy akár a nagylelkűen elszenvedett vértanúság, egy mosoly, például, egy kedves szó, amikor hallgatni volna kedvem vagy unott arccal ülnék stb. (…) Amikor nem adódik alkalom, legalább gyakran el akarom mondani Neki, hogy szeretem, ez nem nehéz, és ébren tartja a tüzet, még ha úgy érezném is, hogy kialudt, szeretnék tenni rá valamit, és akkor Jézus jól tudja, hogyan élessze fel.”
(Kis Szent Teréz, A Szeretet rejtekében – Teréz levelei nővéréhez, 103-104.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.