206. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Szépen beszélünk, mert a menny a kenyerünk.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de én most inkább oda tekintek, ahol a gyermekeink a szüntelen összehasonlítgatástól szenvednek, ezért kendőjükbe rejtik a fialtatásra szánt kincseiket.
Gergely: Tudom, tudom… A karnyújtás vagy a fény tovaszökkenése az erősebb? A tett vagy az ima a szükségesebb? A biztos jelen vagy a reményteli jövő a kedvesebb? Melyik a csodálatra méltóbb, Teréz nővérem? Ilyenek az erkölcsi lefáradásból származó kérdések, amelyek megállítják őket a hittel való lépésben.
Teréz: Igen, az igazi fény éppúgy beáradhat egy börtöncellába, mint egy bizonyos bazilika csodaszép kápolnájába. A végtelen számára nem létezik lehatárolt tér, nincs összepréselhető idő. A végtelen legszembetűnőbb tulajdonsága talán éppen az, hogy bármit, ami lehatárolt, képes kinyitni és magába rántani.
Gergely: A végtelen azt jelenti kegyelem?
Teréz: Igen, és azt is, hogy Szentlélek. Az összehasonlítgatásról még csak annyit, hogy nincs jogunk különbséget tenni az öreg hangya vaskos talpa és a nyúlánk medvebocs puha tappancsa közt, erre a Szerelmünk nem adott felhatalmazást.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Úgy használjuk fel javainkat, hogy a mennyeiek szeretetét ne oltsák ki szívünkből; hogy az átutazó szomorúságát ne enyhítse belülről az, ami csak segítség a száműzetésben; hogy ne örvendezzünk a földi javaknak, amikor meg vagyunk fosztva az örök értékektől. Ezért mondja az egyház választottaival: ’A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol’ (Én 2,6) A földi élet szeretetét, Isten balját a feje alá tette az egyház, mert elnyomja a mennyeiek szeretetével. Isten jobbja átöleli, mert szívvel-lélekkel átadja magát az örök boldogság élvezetének. Ezért mondja újra Salamon: ’A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget’ (Péld 3,16) Megtanítja, hogyan használjuk a vagyont és a dicsőséget, amikor azt mondja róluk, hogy a ’balkézben’ vannak. Ezért mondja a zsoltáros: ’Jobbod küldjön segítséget’ (Zsolt 107,7) Nem is kezet mond, csak annyit, hogy ’jobbod’, ezzel adja tudtunkra, hogy a jobbkéz az örök üdvösség iránti sóvárgást jelenti. Ezért mondja másutt: ’Uram, a jobbod leveri az ellenséget?’ (Kiv 15,6) Mert ha Isten ellenségei szerencsések is az Úr balján, jobbjával megtöri őket: az istenteleneket a földi élet többnyire felmagasztalja, az örök élet azonban kárhozatot jelent számukra.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 224-225.o.)


„Szeretett Anyám, Ön nem félt azt mondani egyszer, hogy a Jó Isten megvilágítja a lelkemet, sőt, hogy évek tapasztalatait adja nekem … Ó, Anyám! túlságosan kicsiny vagyok ahhoz, hogy hiú lehessek most és ahhoz is túlságosan kicsiny vagyok, hogy szép mondatokat gyártsak azért, hogy ön azt higyje: nagyon alázatos vagyok; inkább egészen egyszerűen elismerem, hogy a Mindenható nagy dolgokat vitt végbe az ő isteni Anyja gyermekének a lelkében s a legnagyobb az, hogy megmutatta neki a kicsinységét, a tehetetlenségét.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 247-248.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.