211. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Ha túlfeszíted a húrt, elpattan, és nem tudsz játszani. Ha túl lazán hagyod, nem fog szólni – tanítja az ősi hindu bölcsesség. Ami ilyen szép, azt nem szabad megtagadni, csak azért mert nem keresztény.
Teréz: Igen, van, aki azt vallja, hogy semmit se dobjunk ki, mert ki tudja, hátha jó lesz még valamire. És szerinted?
Gergely: Teréz nővérem, egy történetnek vagy tanításnak csak akkor van súlya Isten mérlegén, ha az igehirdető figyelmesen beszéli a hallgatója szeretetnyelvét. Az az ember még ne kezdje el az igehirdetést, aki nem szította föl magában a hallgató iránti szeretetét. Hiszen van-e nagyobb abszurditás, mint szeretet nélkül hirdetni a megváltást? Kötve hiszem!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, most is igazat szóltál, mert előbb te magad az Igazság hallgatója voltál, és engedted, hogy szeressen téged az, aki egyedül ismeri az összes titkokat. A Szeretet mindent megbocsát. Nincs olyan sötétség vagy félelem, amit le ne győzne a szelíd istenszerelem.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A gyengébb felfogásúnknak nem kell elvont dolgokról beszélni. Az isteni ige hirdetőjének tisztában kell lennie azzal, hogy nem szabad hallgatóinak értelmét erejükön felül megterhelni: ha az ész húrját túlfeszítik, elpattan. A magasröptű dolgokat titokban kell tartani a legtöbb hallgató előtt, és csak keveseknek kell feltárni. Ezért mondja maga az Igazság: ’Ki a hű és okos kulcsár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja mértéküket a búzából?’ (Lk 12,42) A búza mértéke a tanítás mértékét jelenti: ha a korlátolt elmébe többet öntünk, mint amit magába fogadni képes, kicsordul belőle. Ezért mondja Pál: ’Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel’ (1Kor 3,1-2) Ezért takarja el Mózes sugárzó arcát a nép elől, miután Isten rábízta titkait: nem akarja e csodálatos belső misztériumokat megismertetni a tömeggel. (Kiv 34, 29-35) Ezért parancsolja az isteni szózat Mózes törvényében, hogy ha valaki kutat ás, de nem fedi be, és emiatt az ökör vagy a szamár beleesik, az árát meg kell téríteni: (Kiv 21,33-34) ha a lelkipásztor az isteni tudomány legtisztább vizeiből merít, és nem fedi le bárdolatlan hallgatói előtt, büntetést érdemel, amennyiben szavaival tiszta lelkű, vagy tisztátalan hallgatóit megbotránkoztatja. Ezért kérdik a szentéletű Jóbtól: ’Kinek köszönheti értelmét a kakas?’ (Jób 38,36) Elsötétülő korunk éjszakájában kakas gyanánt szól az isteni ige hirdetője, amikor ezt mondja: ’Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból’ (Róm 13,11) Majd megint: ’Legyetek józanok és ne vétkezzetek’ (1Kor 15,34). A kakas az éjszaka legsötétebb óráiban a leghangosabb, a hajnal közeledtével egyre rövidebben és halkabban kukorékol: a sötétben tébláboló elméknek a jó prédikátor hangosan elmagyarázza a könnyebben felfogható dolgokat, de nem szól a hittitkokról, hogy majd csak akkor hallják a fenséges mennyei igazságokat, amikor közelebb jutottak az igazság világosságához.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 277-278. o.)


„…Miért félnék én kevésbé a haláltól, mint más? Én nem mondtam azt, amit Szent Péter: ’Sohasem tagadtalak meg’.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 43.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.