214. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Időnként – mint Nátán Dávidnak – keményen érvelni kell, máskor – mint az apa a tékozló fiú bátyjának – szelíden kérlelni, ahogy a hallgató szíve képes érlelődni. Ilyen a bölcs tanács, amitől elmenekül a sunyi gonoszság.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a bölcsesség belülről ismeri a szenvedés kelyhét.
Gergely: Akkor ezért vagy te bölcs szűz? Ezért lángol benned annyi tűz?
Teréz: Igen, és Jézus Krisztus az én kovácsom, miközben engem kovácsol, a szenvedésem neki jobban fáj, mint nekem. A bűneim salakja befeketíti a bőrét, az illúzióim forró kemencéje kiszárítja a szemét. Nyersvas vagyok, de ne úgy üssön, ahogy én akarom!
Gergely: Teréz nővérem, ha értelek, hadd színesítselek! A vas kínzása nem öncélú kéjből fakad, ami a kovács lényét hidegen hagyja. Dehogy! Az üllő a kovács szíve! Jézus Krisztus a saját szívén kalapálja a mi nyamvadt kis, szerencsétlen szívünket, hogy bátorrá eddze farkasok közé küldötteket!
Teréz: Igen, és a nagy zaj miatt még a megsüketülés veszélye is fenyegeti. De ezt is fölvállalja! Ilyen az én Krisztusom: dühödt és bölcs szeretetkovács!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azért jelent meg a Szentlélek galamb és tűz alakjában, mert akiket betölt, szelídek, mint a galambok, és lángoló buzgalom ég bennük. Nem lakozik a Szentlélek abban az emberben, aki békés semmittevésében feledi a buzgalom hevét, vagy lángoló buzgalmában sutba dobja a szelídséget. Ezt Pál tanítása alapján érthetjük meg a legkönnyebben, aki két egyformán szentéletű tanítványának két különböző tanácsot ad az igehirdetésről. Timóteust így utasítja: ’érvelj, ints, buzdíts nagy, türelemmel és hozzáértéssel’ (2Tim 4,2). Titust így inti: ’beszélj, buzdíts és figyelmeztess teljes határozottsággal’ (Tit 2,15). Miért tanítja másképp tanítványait, miért ajánlja egyiknek a határozottságot, másiknak a türelmet az igehirdetésben, ha nem azért, mert tudja, hogy Titus a szelídebb, Timóteus a hevesebb természetű? Azt lendületre hevíti, ennek hevességét a béketűrés szelídségével enyhíti. Annál pótolja a hiányt, ettől elveszi a felesleget. Azt sarkantyúzza, ezt zabolázza. Az egyház szőlejének e nagy telepítője egyes szőlőtöveket öntözget, hogy növekedjenek, a buján növekedőket pedig visszametszi, hogy az egyik nehogy elmaradjon a fejlődéstől és azért ne hozzon gyümölcsöt, a másik pedig a kelleténél túlnőve elhullajtsa már meglévő gyümölcseit is.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 174-175.o.)


Mennyire szenved! Ó, milyen nehéz ez! Szomorú? „Ó, nem. Egyáltalán nem érzem magam szerencsétlennek, a jó Isten mindig éppen azt adja, amit el tudok viselni.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 110.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.