216. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Az ember addig megy el, amíg határt szab magának.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, és a mi határunk maga Isten.
Gergely: Istennek nincs maximuma, ezért nem is megy soha vakációra, mert nincs szüksége beteljesülésre, hogy a szeretete a gyermekeit elérje. Mégis forrón kívánja, hogy a gyermekeit boldognak lássa. Így hát, amíg ez a kívánsága nem teljesül, egy picit mégis csak szomorkodva ül…
Teréz: Igen, de mondd, Isten akarata a lázadókat mért lázítja?
Gergely: Most kétfelé mehetünk, ha tágas a képzeletünk. Vagy Isten keményíti meg a szívük, hogy megmutassa rajtuk a saját határtalan hatalmát, mint egyszer régen, a fáraó házán. Vagy…
Teréz: Igen? Inkább nekem kellene ezt mondani?
Gergely: Igen!
Teréz: Igen, ilyen Isten, néha minket is megtréfál, ha a kérdésünk szívének titkos területein lófrál… Isten akarata tehát az, hogy az ember akaratát szelíden belülről mozgassa, és édesen magához vonzza, mégpedig úgy, hogy senki ne legyen semminek a foglya.
Gergely: Ilyen közel van hozzánk az Isten, drága kicsi Teréz nővérem! Milyen kedves hangon mesélted!
Teréz: Igen, mert az ember nem létezhet Isten akaratán kívül, aki mást mond, az végül önmagától is elhidegül. De aki megadja magát, amikor felismeri Papa akaratát, és maradéktalanul és teljesen igent mond arra a helyzetre, amiben van, annak öröme több, mint határtalan.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell a csökönyöseket, hogy lássák be gőgös voltukat és iparkodjanak legyőzni önmagukat, nehogy mások bölcs tanácsát külsőleg elutasítva, belsőleg a kevélység rabjai legyenek. Fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy a Fiú, kinek akarata az Atyáéval egy, jó példát ad akaratunk megtörésére: ’Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött’ (Jn 5,30). S hogy kiemelje ennek az erénynek az értékét, kijelenti, hogy az Utolsó ítélet napján is ehhez ragaszkodik: ’Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem’ (Jn 5,30). Hogyan helyezkedhetne szembe bárki is más akaratával, ha az Isten és Emberfia kijelenti, hogy Ő még akkor sem ítél magától, amikor kinyilvánítja dicsőséges hatalmát?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 183.o.)


„Utolsó levelében azt kérte Anyánktól, hogy gyakran írjak önnek a vakációban. Ha az Úr meg akarja még hosszabbítani néhány héttel zarándoklásomat és jó Anyánk megengedi, irkálhatok még néhány kis levelet, mint ezt is, de az a legvalószínűbb, hogy többet teszek majd az én kedves kis Testvéremnek, mint, hogy írjak, sőt többet, mintha a föld fárasztó nyelvén szólnék hozzá: én egészen közel leszek hozzá, mindazt látni fogom, amire szüksége van, és nem fogok nyugtot hagyni a jó Istennek mindaddig, amíg meg nem adja mindazt, amit akarok!...”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 71.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.