222. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, van, amikor meg kell állnunk, hogy tisztábban lássunk.
Teréz: Igen, ha túl gyorsan szaladunk, mint a vad lovak, akkor elszalasztjuk azt, ami fontosabb.
Gergely: És mi az?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a szelíd jelen az én értékes kincsem, amikor csak annyit mondok, amennyit tényleg tudok.
Gergely: És valójában mit tudsz?
Teréz: Igen, azt, hogy ami csak egyszer édes, az igazából keserű – ilyen a bűn… És aki minden határt átlép, még nem biztos, hogy ostoba vad ló, csak lehet, hogy fut azután, ami jó. De nekem elég, ha mosolyog rám a Szent Szűz, mert őáltala erőt kapok, hogy vigasztaljam a Megváltót.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Szem előtt kell tartanunk, hogy a kevélyeket hatékonyabban intjük, ha a feddést szelíd dicsérettel enyhítjük. Mutassunk rá jó tulajdonságaikra, vagy ha nincsenek ilyenek, ezek lehetőségére; csak azután irtsuk visszatetsző hibáikat, miután a jókat előrebocsátva készségessé tettük őket, hogy meghallgassanak bennünket. A szilaj lovakat is előbb szelíden simogatjuk kezünkkel, csak azután hajtjuk hatalmunkba korbáccsal. A keserű orvosságokat édes mézzel vegyítjük, hogy kellemetlen, de hasznos keserűségüket ne azonnal érezzük: az édességgel becsapjuk ízlésünket, a keserűség megszabadít a halálos betegségtől. A kevélyek feddésekor dorgáló szavainkat dicsérettel elegyítsük, hogy miközben szívesen fogadják a jót, amit szeretnek, a szidást is lenyeljék, amit gyűlölnek.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 180-181.o.)


„Mennyire szerettem volna pap lenni, hogy a Szent Szűzről prédikáljak! Egy alkalom elég lett volna, hogy elmondjam erre vonatkozó gondolatom. Először is rámutatott volna, hogy milyen kevéssé ismerik életét. Nem kellene valószínűtlen dolgokat mondani vagy olyat, amit nem tudunk. Például, hogy egészen kis korában, alig volt három éves, elment a Szent Szűz a templomba, hogy szeretettől lángoló és egészen rendkívüli érzelmek között Istennek ajánlja magát, miközben lehet, hogy csak azért ment, hogy szüleinek engedelmeskedjék.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 146.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.