225. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudtad, hogy nem csak a földi javak részegíthetnek meg, hanem az is, ha valaki lelkiekkel telik el?
Teréz: Igen, de kérlek, ezt fejtsd ki egy kicsit bővebben.
Gergely: Az egyik gyermekünk, akit sokáig szelídítettünk, mire Istennel teljesen egyesült, azt tanította, hogy az égi vagy földi javakra vágyakozni, Urunktól egyaránt eltávolít.
Teréz: Igen, tudom, kire gondolsz. Ő a börtönben a vérével írta a verseit, hogy megzenésítse az élő szeretetláng földre hulló könnycseppjeit.
Gergely: És milyen szép az a dallam, amit a szívéből a Lélek kicsalt!
Teréz: Igen, mert nem félt megrészegedni a semmitől, hogy Papánk átölelhesse őt. De van, aki méltó követője, mert ilyen sorok elkövetője: „Hadd legyek én a sötétség a kertedben. Hadd legyek én az üresség a szívedben.”
Gergely: Majdnem egyetértek veled, de bízzuk Atyánkra az ítéletünket.
Teréz: Igen, senkit se avassunk szentté, amíg a halál testvér meg nem szenteli a fekhelyét…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ha égnek a vágytól, hogy a világ minden gazdagsága az övék legyen, hallják meg az Írás szavait: ’Aki a gazdagságot hajszolja, nem marad büntetlen’ (Péld 28,20). Aki csak a meggazdagodással törődik, nem gondol a bűn elkerülésére: míg mohón sóvárog a földi javakra, csapdába esik, mint a madár, mert észrevétlenül belegabalyodik a bűn hálójába. Ha evilági vagyonra vágynak és nem törődnek a másvilági büntetéssel, hallják meg az Írás szavait: ’Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás.’ (Péld 20,21). A földi életben útnak indulunk, hogy az utolsó időkben áldásban részesüljünk. Aki már kezdetben a vagyont hajszolja, annak az utolsó napon nem lesz része áldásban, mert ha bűnös kapzsisággal már itt meg akar gazdagodni, kizárja magát az örök áldás atyai örökségéből.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 195-196.o.)


„Isten vele, Testvérem (…), a távolság sohasem választhatja el lelkünket, még a halál is bensőségesebbé teszi egységünket. Ha hamarosan a mennybe megyek, engedélyt kérek Jézustól, hogy meglátogassam önt Szucsuenben, és majd együtt folytatjuk apostolkodásunkat. Várakozása közben mindig társulok önhöz az imádságban, és megkérem Urunkat, hogy soha ne hagyjon engem örülni, amikor ön szenved. Sőt azt szeretném, hogy Testvéremé legyen mindig a vigasztalás, enyém a megpróbáltatás; ez talán önző eljárás? (…) De nem, hiszen az én egyetlen fegyverem a szeretet és a szenvedés, és az ön kardja a szó és az apostoli munka.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 115.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.