227. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, ha nincsenek lehetőségeink, akkor teremtsünk lehetőségeket! Tudod, mire gondolok?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, például a hit hirdetésében. Nincs olyan fal, amit át ne ugrana az, aki az Igére hallgat.
Gergely: A fal nem létezik. Tehát még ugrani sem kell, csak várni szépen, hogy leszálljon a Lélek, mert az igehirdetés a mennyei tűz nélkül csak a saját emberi erőlködésünk.
Teréz: Igen, és a kard sem létezik. Nekünk már nem kell trombitálni, hogy leomoljanak a falak, hanem szívből kiáltunk, mert már leomlottak! Átléptünk az Újszövetségbe, ahol a testvéreink fejét lenyisszantó kard maga az igazán szép hajnal. Levágjuk az önzés sárkányfejét, amikor az üres sírba ültetjük a szívünk hitét! Felfénylett a tiszta istenszerelem, amikor isteni és emberi örökre frigyre lépett!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Hallják meg, mit tett Mózes, amikor látta az Urat haragra gerjedni népe ellen és fegyveres bosszúállásra adott parancsot: kijelentette, hogy azok állnak Isten pártján, akik habozás nélkül készek lekaszabolni a bűnösöket: ’Aki az Úrral tart, csatlakozzon hozzám; mindenki kösse a kardot oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is’ (Kiv 32,27). Kardot kötni oldalunkra annyit jelent, mint Isten igéjének hirdetését a testi gyönyörök elébe helyezni: aki szent dolgokról akar beszélni, annak meg kell zaboláznia rendezetlen vágyait. Egyik kaputól a másikig menni annyit tesz, mint az egyik bűnt a másik után megfeddeni, mert a bűn a lélek halálának kapuja. A tábor közepén átmenni: az egyházban uralkodjék pártatlanság, az, aki a vétkeseket megdorgálja, se az egyik, se a másik félnek ne kedvezzen. Ezért helyesen fűzi hozzá: öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is. Az öli meg testvéreit, barátait, rokonait, aki ha büntetésre méltónak találja őket, a feddés kardjától még szeretett vérrokonait sem kíméli. Ha az áll Isten pártján, aki Isten iránti szeretetből kész megfeddeni a bűnöket, akkor az, aki nem hajlandó megdorgálni tehetsége szerint a bűnösöket, nem áll Isten oldalán.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 219-220.o.)


„Amikor tanulni kezdtem Franciaország történelmét, Jeanne d’Arc tetteinek elbeszélése magával ragadott, éreztem szívemben a vágyat és a bátorságot, hogy kövessem; úgy láttam, hogy az Úr engem is nagy dolgokra szánt. Nem csalódtam, de harcra hívó mennyei hang helyett lelkem mélyén szelídebb, sőt erősebb hangot hallottam, a szüzek Jegyese hangját, aki más tettekre hívott, dicsőbb hódításokra, és a Kármel magányában megértettem, hogy küldetésem nem abban áll, hogy halandó királyt koronáztassak meg, hanem hogy megszerettessem a Mennyek Királyát, alávessem neki a szívek birodalmát.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 56-57.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.