23. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Mindenkinek csak Isten tud megfelelni, de aki Istenben van, az senkit nem küld el üres kézzel. Volt erről tapasztalatod, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, persze. De az is igaz, hogy ha csak a magam hasznát kerestem volna, Gergely testvérem, akkor egy idő után már senki sem tisztelt volna meg a bizalmával, hogy kérjen tőlem valamit.
Gergely: Nagy művészet eljutni a boldog engedelmesség állapotába. Persze, aki egyszer elhatározza és nekiindul, nem adja fel, hanem hősiesen küzd a saját természetes ösztönei ellen, azt a pokol minden ördöge sem tudja megállítani.
Teréz: Igen, az ilyen ember már mennyei ember a földön. Egyetlen szava, tekintete egyszerre sok különféle állapotban levő embernek jelent majd erőt, bátorítást és vigasztalást… Milyen boldogok vagyunk itt Atyánk országában, mert megmentett minket az Ő sugallatainak elhanyagolásától!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„De ha sok munkába kerül az, hogy egyenként tanítva a híveket mindenki személyes szükségletére kitérjünk, és igen fárasztó eljárás minden egyes embernek érett megfontolás után tanácsot adni a maga ügyében, még sokkal fáradságosabb nagyszámú hallgatóságot, melynek tagjait a legkülönfélébb szenvedélyek szorongatják, egy és ugyanazon személynek, egy és ugyanazon beszédben oktatni. Ebben az esetben igen nagy művészettel kell megszerkeszteni a beszédet, hogy bár különbözők a hallgatók bűnei, tanításunk mégis mindegyikre ráilljen, de önmagának se mondjon ellent; hogy középúton haladjunk a szenvedélyek sorfala között, de mint a kétélű pallos, különböző oldalról vágjuk fel a testiség kinövéseit.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 271.o.)


„Hogy legyőzzem magam, arra gondoltam, hogy az éjjeli lámpát a Szt. Szűznek és a Gyermek Jézusnak készítem. Akkor hihetetlen gonddal láttam munkához; egy porszemet sem hagytam benne és lassanként nagy megnyugvás és édesség töltött el. Csengettek a Matutinumra. Nem tudtam azonnal menni, de úgy éreztem magam, akkora kegyelmet kaptam, hogy ha Szt. Ráfáelről nevezett nővér jött volna és azt mondta volna például, hogy eltévesztettem a lámpát, egy másikat kell előkészítenem, boldogan engedelmeskedtem volna neki. Ettől a naptól kezdve elhatároztam, hogy sohasem veszem fontolóra, hogy a parancsolt dolgok hasznosnak tűnnek nekem vagy sem.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 48-49.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.