231. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A szamarak nem tanulnak, csak vannak. Nekik jobb, vagy nekünk, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, végső soron nem tudni nagy tudás, de ettől azért több a megváltás, mert aki tudatlanul lépre megy a kísértésben, az elveszti a lelkét a túl sok érvelésben.
Gergely: Igazad van, ne okoskodjunk, csak daloljunk, néha úgy, mint a pacsirta, néha úgy, mint Isten kerubja. Az ember a lét vándora, se nem madár, se nem angyal.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, csak ne hagyjuk abba az Igazság kitartó szemlélését, mert így a sötétbe is beleoltjuk a figyelmünk fényét!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik kárhoztatják rossztetteiket, mégsem kerülik őket, figyelmeztetni kell, hogy jól gondolják meg: mit hoznak fel mentségükre az igazságos Bíró előtt, amikor maguk sem mentik fel magukat? Ezek az emberek önmagukat ítélik el. Szavakkal kikelnek bűneik ellen, tetteikkel azonban ítéletre kárhoztatják magukat. Figyelmeztetni kell őket, hogy értsék meg: az isteni ítélet titkos végzése szerint elméjük elég éles ahhoz, hogy meglássa a bűnt, melyet elkövet, de legyőzésére nem törekszik: minél világosabban látnak, annál nagyobb lesz a vesztük, mert annak ellenére, hogy értelmük megvilágosodott, mégis megmaradnak sötét gonoszságukban. Nem élnek azzal a tudással, mely segítségükre szolgálhatna, így azt önmaguk elleni tanúságtétellé változtatják: értelmük világossága súlyosbítja bűnösségüket, holott ezt arra kapták, hogy eltörölhessék vétkeiket. Amikor gonoszságukban bűnt követnek el, és ezt kárhoztatják, már itt a földön érzik az ítélet napjának büntetését: örök kárhozatra ítéltetve még saját lelkiismeretük sem menti fel őket, s annál súlyosabb kínokat szenvednek majd ott, minthogy itt nem akartak felhagyni azokkal a bűnökkel, melyeket saját lelkiismeretük is elítélt. Ezért mondja az Igazság: ’Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap’ (Lk 12,47). Ezért mondja a zsoltáros: ’Elevenen szálljanak az alvilágba’ (Zsolt 54,16). Az élők tudják és érzik, hogy mi történik körülöttük, a holtak semmit nem éreznek. Holtan szállnának alá a pokolra, ha nem tudnák, hogy rosszat követnek el. De mivel tudatosan művelik a rosszat, a szerencsétlenek elevenen, szerencsétlenségük tudatában szállnak a gonoszok honába.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 253-254. o.)


„Valóban nem kényelmes dolog testből és lélekből állni, ez a nyomorult szamártestvér - amint Assisi Szent Ferenc nevezte - gyakran zavarja nemes nővérét, és megakadályozza, hogy oda szárnyaljon, ahová szeretne… Végül is, nem akarom elátkozni: hibái ellenére még jó valamire, mert segít társának elnyerni a mennyet, megnyeri magának, és ugyanannyi tetszést arat.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 145.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.