232. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, azért jöttél, hogy szeress, mert a Szeretet lényegében mi magunk is a szeretet szentsége vagyunk.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, és Isten kegyelméből azért is szálltam fel a mennybe, hogy megtanítsam a gyermekeinket letérdelni.
Gergely: Jó, de mi előtt? Mert van, aki jobban szereti a saját szülővárosát, mint Isten városát… Az egyikből bárki, bármikor, bárhova elmehet, ha nyitott a Szentlélekre, de a másik örökre lekötelez egyetlen helyhez. Tudod-e, hol van ez?
Teréz: Igen, ez az egyetlen hely, ahol le kell térdelnünk, az Eukharisztia, aki minden teret és időt önmagában egyesít és felül is múl. Az Urak Ura innen kormányozza a világot.
Gergely: Letérdelünk egy ostya előtt. A világ értetlenségében nevet. Az ördögök kínjukban nevetnek. Az angyalok örömükben nevetnek.
Teréz:Igen, és én az angyalokkal nevetek, most már örökké! És az se baj, ha valaki alszik, miközben Papa kormányozza a világot… Én pedig most itt egyszerre megsimogatok minden virágot…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az Igazság, aki tökéletesekké tehette volna azokat, akiket akart, példát adott követőinek, hogy az alkalmatlanok ne fogjanak hirtelen prédikálásba, így hát miután felruházta tanítványait az igehirdetés hatalmával, hozzáfűzte: ’Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból’ (Lk 24,49). A városban maradunk, amikor bezárkózunk lelkünk kolostorába, nehogy ide-oda csapongjunk beszédünkkel: csak akkor lépünk ki elzárkózásunkból mások tanítására, ha megtöltött bennünket az isteni erő. Ezért mondja a bölcs: ’Ifjú, csak akkor szólj, hogyha kénytelen vagy, ha már kétszer-háromszor is felszólítottak’ (Sir 32,7-8(10-11)).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 221.o.)


„Ne higyjék, hogy a halál gondolata olyan élénk örömet ébreszt bennem, mint például egykor az a gondolat, hogy egy hónapra Trouville-ba vagy Alençonba megyünk. Már nem tudom, mi az élénk öröm. Egyébként nem is akarom örömünnepként felfogni. Nem ez vonz benne. Nem sokat gondolok arra az örömre, amelyben az égben lesz részem, inkább arra várok szívdobogva, hogy mennyi szeretetet kapok majd és mennyit adhatok. És aztán mindarra a jóra gondolok, amit halálom után szeretnék tenni: megkereszteltetni a kisgyermekeket, segíteni a papokat, a hithirdetőket, az egész Egyházat… … de mindenekelőtt megvigasztalni kis nővéreim…”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 51-52.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.