236. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, eljátsszuk a Könnycsepp és a Virág, azaz Isten és Ember első beszélgetését?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, szívesen. Szereposztás?
Gergely: Én leszek a Könnycsepp, vagyis Isten, te pedig a Virág, tehát az Ember. Előszó: „Amikor Isten szeret, könnye hullik a virágra, hogy új ember szülessék a világra.” Folytathatjuk? Készen állsz a rögtönzésre?
Teréz: Igen, én felkészültem!
Gergely: Íme, a kezdet kezdetén így szólt a Könnycsepp: „Szeretlek. Akarlak. Te vagy az!”
Teréz: Igen, és a Virág így felelt: „Vagyok. Neked adom magam. Szeretlek.”
Gergely: A Könnycsepp előre látta, hogy amit a Virág mondott, arra magától nem lesz képes, ezért így kívánta bátorítani: „Bízom benned!”
Teréz: „Nem hiszem el, hogy bízol bennem” – felelte zavarában a Virág, aki maga se tudta, miért, de ilyen választ fabrikált, talán elkezdte túl szépnek tartani önmagát.
Gergely: Ekkor a Könnycsepp, nagy izgalmában, attól félve, hogy a Virág örökre bezárja szirmait őelőtte, kipirosodva így felelt: „Vérré változom veled és érted!” És rögtön ráhullott a Virágra.
Teréz: Aki mit sem sejtve, magába itta a Könnycseppet, és így nevetett fel: „Elhiszem, hogy bízol bennem! Valaki bízik bennem! Érdemes vagyok a bizalomra! Most már tisztán tudok bízni magamban is, mert előbb Te bíztál bennem. Én is bízom benned!”
Gergely: Bízol bennem, kis Virágom?
Teréz: Igen, mert értem sírtál.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A sertés, ha megmosakszik sárban, még piszkosabb lesz. Aki megsiratja elkövetett bűneit, de nem hagy fel velük, még nagyobb büntetésre teszi magát érdemessé, mert elveti azt a kegyelmet, melyet megszerzett könnyeivel; sáros vízben hentereg, mert könnyeihez nem kapcsolja az élet tisztaságát, és ezzel még könnyeit is bepiszkítja, melyek értékesek Isten szemében. Ezért mondja az Írás: ’ha imádkozol, ne szaporítsd a szót’ (Sir 7,14). Imádságunkban szaporítani a szót annyit jelent, mint sírás után olyasmit elkövetni, amit újból meg kell siratni. Ezért mondja Izajás: ’Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg’ (Iz 1,16). A mosakodás után sem tisztul meg az, aki a sírás után nem őrzi meg tisztán életét.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 247-248.o.)


„Úgy hiszem, ha egy apró virág beszélni tudna, egyszerűen elmondaná, hogy mit tett érte a Jó Isten s nem próbálná jótéteményeit eltitkolni. Nem mondaná hamis alázat ürügyén, hogy esetlen és illat nélkül való, hogy kiszívta pompáját a Nap s megtörték szárát a viharok, mikor ő önmagán éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Az élettörténetét mesélő virág boldog, hogy kimondhatja: Jézus ajándékul és elébe jött, elismeri, hogy benne semmi olyan nincs, ami isteni figyelmét magára vonhatta volna, s hogy ami jó van benne, azt egyedül az ő irgalma tette …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 25.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.