237. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Alázat, alázat, alázat.
Teréz: Igen, gyalázat, gyalázat, gyalázat.
Gergely: Ezt mért mondtad, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert ha a „gy” mint gyengeségünket felvállaljuk, akkor titokzatos módon eltűnik a gyalázatunk és Isten szemében már nem látszik más, csak az alázatunk!
Gergely: Aki mer gyenge lenni, azt Isten fel tudja emelni. Ez az alázat.
Teréz: Igen, a csökönyöseket pedig bikacsökkel kell ütni!
Gergely: Vad Teréz, reszket, aki a szemébe néz!
Teréz: Igen, vad vagyok, mint az Úr, ha a gyermekünk másból nem tanul! A csökönyös tarzusi Saul is hiába tusakodott az ösztöke ellen, mennie kellett, ahova a Lélek vezette, miközben szeretettel és bikacsökkel verte…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell inteni a csökönyöseket és az állhatatlanokat. Azokat figyelmeztetni kell, hogy többre tartják magukat, mint amennyit érnek, s ezért nem fogadják el mások tanácsát; ezeknek meg kell mondani, hogy személyüket alábecsülik, túl kevésre tartják magukat, és a körülményekhez alkalmazkodva könnyelműen változtatják nézeteiket. Azoknak meg kell mondani, hogy ha nem tartanák mindenkinél jobbnak magukat, nem helyeznék saját ítéletüket mindenki más tanácsa elé; ezeknek pedig, hogy ha lenne önbizalmuk, nem pörögnének szélkakasként a forgandó szélben. Azoknak ezt mondja Pál: ’Ne legyetek magatokkal eltelve’ (Róm 12,16). Ezek azt hallhatják tőle: ’ne legyünk éretlenek ... akiket a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor’ (Ef 4,14). Azokról ezt mondja Salamon: ’Csak egyék terveik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek’ (Péld 1,31). Ezekről pedig: ’A balgák szívében nincsen állandóság’ (Péld 15,7).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 182.o.)


„Nem vártam, hogy ennyire szenvedjek. Úgy szenvedek, mint egy kisgyermek. … Sohasem szeretnék a jó Istentől nagyobb szenvedéseket kérni. Ha növeli őket, tetszéssel és örömmel elviselem, mert Tőle jön. De túl kicsi vagyok ahhoz, hogy erőt találjak önmagamban. Ha szenvedéseket kérnék, azok az én szenvedéseim lennének. Egyedül kellene elviselnem őket, és én sohasem tudtam valamit egyedül megtenni.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 92.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.