238. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a látás még nem maga a biztos tudás, mert létezik a délibáb. Kinyilatkoztatott igazság, hogy a megismerés még nem maga az Igazság, hiszen aki azt hiszi, hogy megismert valamit, még nem is tudja, hogyan kell megismerni.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, délibábos bizalommal nem lehet semmit megtartani, mert mint a víz, az Igazság a kezünk közül kifolyik.
Gergely: És mi a megoldás?
Teréz: Igen, a határozott mozgás, mert amikor a délibáb előtt ledermedünk, sose tudjuk meg, hogy nem is volt semmi előttünk, de ha nekiindulunk, akkor csodálatosan megnyílik előttünk az utunk. Aki mer lépni, annak hirtelen szárnyai fognak nőni!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Csipás tehát az, akit éles elmével áldott meg a természet, gonosz szokásai azonban összezavartak. Helyesen mondja az ilyennek az angyal: ’Szemkenőccsel kend be szemedet, hogy láss’ (Jel 3,18) Akkor kenjük be kenőccsel szemünket, hogy lássunk, amikor értelmünket jó cselekedetek orvosságával az igaz világosság fényének megismerésére irányítjuk. Hályog van annak a szemén, aki azért nem látja az igazság fényét, mert okosnak és igazságosnak hiszi magát és önhittsége elvakítja. Ha fekete a pupilla, lát, ha fehér hályog fedi, nem lát: ha az ember megérti, hogy tudatlan és bűnös, megismeri a belső világosságot. De ha magát ragyogóan igazságosnak és bölcsnek tartja, kizárja a magasabb megismerés világosságát, és minél önhittebben magasztalja fel magát, annál kevésbé hatja át az igaz világosság tiszta fénye, mint egyesekről mondatik: ’kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak’ (Róm 1,22).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 63-64.o.)


„..Ó, Anyám, mennyire különböző utakon vezérli az Úr a lelkeket! A Szentek életében láthatjuk, hogy sokan vannak, akik semmit sem akartak hátrahagyni magukból haláluk után, a legcsekélyebb emléket, a legcsekélyebb írást sem. Ezzel szemben vannak mások, mint a mi Szent Terézia anyánk is, akik az Egyházat fenséges kinyilatkoztatásaikkal gazdagították, nem félve attól, hogy kinyilatkoztatják a Király titkait (vö. Tób 12,7), azért, hogy a lelkek jobban ismerjék, jobban szeressék őt. Vajon a szentek e két fajtája közül melyik tetszik jobban a Jó Istennek? Úgy hiszem, Anyám, hogy mindegyikük kedves előtte, mert mind a Szentlélek sugallatát követte és mert az Úr ezt mondotta: ’Mondjátok az igaznak, hogy MINDEN jól van’. (Iz 3,10) Igen, minden jól van akkor, amikor csak Jézus akaratát keressük és ezért én, szegény kicsi virág, engedelmeskedem is Jézusnak és megpróbálok örömet szerezni az én szeretett Anyámnak.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 243-244.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.