240. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a szentek nem azért olvassák a Szentírást, hogy szépen magyarázzák, hanem hogy megvalósítsák. Az eretnekek megkeserítik Egyházanyánk szívét, mert elterjesztik a hiúságuk mérgét. És gyakran az ördög kegyetlenségét öltik magukra, amikor mindentudást követelnek, de a kicsinyekkel mit sem törődnek.
Teréz: Igen, az eretnekek nem akarják kiinni a keserű kelyhet, mert a szívük önmagukkal van telve. Ekkor pedig már nem fér bele más ital…
Gergely: És mi a keserűség kelyhe?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, az engedelmesség, ami már önmagában is a legnagyobb édesség!
Gergely: Az eretnekek nem tűrik a kritikát, pedig a kritika több szempontból is jó. Egyszerű tényével, elhangzásának meglétével tanít: nem vagyok tökéletes a másik szemében, jobb emberré kell válnom. Azt hiszik magukról, hogy az Egészet szilárdan ismerik, és megsértődnek, ha fennkölt lényüket TT-nek becézik. A TT az ő szemükben csak annyi: „Taknyos! Tölts!” De szerintem inkább: „Töredékes. Törékeny.”
Teréz: Igen, aki hálás szívvel fogadja, hogy feltárják a valós helyzetét, azt nem alacsonyítja le, hanem felemeli. Az ördögnek is egy a haszna, most már biztosan tudjuk, hogy hová jutott az az engedetlen mihaszna!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell figyelmeztetni azokat, akik járatlanok a Szentírás tanításában, mint azokat, akik járatosak benne, de kellő alázat nélkül értelmezik. Azokat, akik a Szentírás tanítását helytelenül értelmezik, inteni kell, hogy fontolják meg: az üdvözítő borral telt kelyhet méregpohárrá változtatják, és a gyógyító szikével halálos sebet ejtenek magukon, mert azzal ártanak az egészséges szövetnek, amivel a beteg sejteket ki kellett volna vágniuk. Inteni kell őket, hogy lássák be: a Szentírás a jelen élet éjszakájában világító lámpás — ha tanítását nem jól értelmezik, a világosságból sötétséget idéznek elő. Nem ragadná őket félreértelmezésre gonosz szándék, ha kevélységükben fel nem fuvalkodnának. De mivel mindenkinél okosabbaknak tartják magukat, nem akarják mások helyes magyarázatát követni, s hogy tudós nevet vívjanak ki maguknak a tudatlan tömeg előtt, mások helyes magyarázatát megcáfolják, a maguk tévedéseit pedig megszilárdítják. Helyesen mondja a próféta: ’Kettévágta a gileádi várandós asszonyokat, hogy kiterjessze határait’ (Ám 1,13). Gileád annyit jelent, mint ’a tanúság dombja’ (Ter 31,48). Mivel az egész anyaszentegyház az igazság mellett tanúskodik hitvallásával, Gileád helyesen utal az egyházi közösségre, melyben a hívek egyhangúlag tanúságot tesznek az Isten által kinyilatkoztatott igazságokról. Várandósak azok a lelkek, akik Isten szeretetétől indíttatva megfoganták Igéjének értelmét, hogy a kellő időpontban külső cselekedeteikben hozzák világra azt, amit megértettek. Határát kiterjeszteni annyit jelent, mint hírnevet szerezni. Kettévágta a gileádi várandós asszonyokat, hogy kiterjessze határait: az eretnekek tévtanaikkal azon hívek romlását okozzák, akiknek értelme már valamit magába fogadott az Igazságból, hogy így növeljék tudományuk hírét. A tévedés kardjával kettévágják a kisdedek szívét, akik Isten igéjét hordozzák magukban, hogy így tegyenek szert tudós névre. Amikor ezeket meg akarjuk tanítani arra, hogy ne helytelenül értelmezzék a Szentírást, először is arra kell őket intenünk, hogy ne keressék a hiú dicsőséget. Ha elmetsszük a kevélység gyökerét, elszáradnak a hamis tanítás ágai.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 211-212.o.)


„Mennyire az irgalom útján vezetett mindig a Jó Isten, soha nem adott kívánnom olyan dolgot, amit ne kaptam volna meg tőle; gyönyörűséges is volt számomra az ő keserű kelyhe …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 181.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.