243. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, nekem nem okoz gondot egymásután kétszer ugyanazt mondani, mert hiszem, hogy az Igazságot fogja szolgálni. Jézus a mocskos lábmosóvizet színtiszta, nemes borrá változtatta. Ez bizonyítja, hogy épp azokért jött, akiket már végleg benyelt az ördög. És különös, de az is igaz, hogy a teljesen elveszettet előbb menti meg, mint aki önhitten tetszeleg.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a mondandód végső példája a tékozló fiú bátyja, aki az ártatlanság téveszméjének kebelbarátja. Azt hitte, hogy semmije sincsen, holott övé volt minden. Ki érti meg az ilyen hitet?
Gergely: Az ördög legnagyobb fegyvere, ha nem vagyunk jelen ott, ahol épp vagyunk. Ebben a betegségben szenvedett a tékozló fiú testvére. Épp akkor lázadt, amikor a szép lányok már nyújtották neki a gödölyepörkölttől roskadó tálat. Titokban mindig erre ácsingózott, de amikor megtörtént, akkor a saját vágyától semmit se látott. Ez a kárhozat feneke, és Isten a Fiát épp ide küldte. Nem átallt kijönni a makacs lázadóhoz, hogy bevigye őt a terített asztalhoz.
Teréz: Igen, Papa soha semmit se tagadott meg tőlünk, csak ne feledjük, hogy a Lélek a saját tetszése szerint halmoz el minket, hogy a kívánságunk ne okozza vesztünket!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Amint a tiszteletre méltó emlékezetű Nazianzi Gergely előttünk kifejtette, nem lehet mindenkit egyformán tanítani, mert az emberek nem egyformák. Ami az egyiknek hasznos, a másiknak árt. Egyes növények bizonyos állatokat táplálnak, másokat elpusztítanak. A halk füttyentés a lovakat lecsendesíti, a kölyökkutyákat felajzza. Ugyanaz az orvosság az egyik betegséget meggyógyítja, a másikat elmérgesíti. A kenyér a felnőtteknek élet, a csecsemőknek halál. A tanítóknak tehát a hallgatók igényeinek megfelelően kell alakítaniuk mondanivalójukat úgy, hogy minden ember azt hallja, amire szüksége van, de a beszéd egyúttal a közösség épülését is szolgálja.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 119.o.)


„Atyám, azt kívánom, hogy ahol én leszek, azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, és hogy a világ megismerje, hogy szeretted őket, mint ahogyan engemet szerettél. (Jn 17) Igen, Uram, ezt szeretném utánad elismételni, mielőtt a karjaidba repülnék. Talán vakmerőség ez? De nem, már régen megengedted nekem, hogy merész legyek veled szemben. Mint ahogy a tékozló fiú atyja beszélt az idősebbik fiához, úgy mondottad nekem: „MINDEN, ami az enyém, a tiéd is.” (Lk 15,31) Tehát a te szavaid, ó Jézus, az enyémek is és felhasználhatom őket arra, hogy azokra a lelkekre, akik egyek velem, leesdjem a Mennyei Atya kegyelmeit.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 306-307.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.