246. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A kegyelem a legtitkosabb rejtelem, Teréz nővérem. Aki kegyelemmé szegényedik, az a mennybe emelkedik.
Teréz: Igen, olyan, mint a szerelem, aki szívesen könyörül azon, aki beleesett. És szerinted tanítható, Gergely testvérem, amit oly különösen így neveztél: kegyelemmé szegényedés?
Gergely: Nem, mert sokkal több, mint egy módszer, de igennel is kell felelnem, különben teljesen idegen lenne tőlem.
Teréz: Igen! És én a gyermeki bizalmammal tüzelem a kegyelmet, mert tudom, hogy már előbb belém szeretett az én Istenem!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„…a szeretet kötelékével egybefűz magasrendűt és alacsonyát; a benne lévő lélek ereje lendületesen ragadja a magasba, szánakozva mégis együttérez mások bajával. Ezért mondja: ’Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?’ (2Kor 11,29). Továbbá: ’a zsidóknak mintegy zsidóvá lettem’ (1Kor 9,20). Nem azért mutatkozott így, mintha elvesztette volna hitét, hanem mert szeretetét feléjük is kiterjesztette: magára öltötte a hitetlen ember személyiségét, hogy önmagán tanulja meg, hogyan könyörüljön rajtuk, és úgy bánjon velük, ahogy ő is szerette volna, hogy vele bánjanak. Ezért mondja: ’Ha ugyanis nem vagyunk az eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk értetek vagyunk’ (2Kor 5,13). Szemlélődése révén felemelkedett az égig, együttérzésével leereszkedett hallgatóihoz, hogy enyhítsen szenvedéseiken.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 83.o.)


„Szent Szegénység! Furcsa egy szent, aki nem fog égbe jutni!”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 43.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.