249. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, aki nem ad, amikor adhatna, az valójában ellopja, ami a másiknak a holnapja.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a jövő már itt van.
Gergely: És cselekszik, ha a hitünk nem fekszik, hanem az irgalmat ütemes léptekkel énekli.
Teréz: Igen, az Eljövendő maga a cselekvő Irgalom, aki semmit sem hagy meg, hogy olyan maradjon, mint egy rom. Drága Mohamed nem is sejthette, hogy a sötétben nem látó Istene csak a kereszten meghalt Irgalomban teljesedhet be. Talán egyszer nekik is felragyog az az Irgalom, aki több, mint kifürkészhetetlen, abszolút Hatalom.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Amikor a szűkölködőket ellátjuk a legszükségesebbekkel, nem a magunkéból adakozunk, hanem azt adjuk nekik, ami az övék: nem irgalmasságot cselekszünk, hanem köteles tartozásunkat rójuk le. Az Igazság maga figyelmeztet, hogy óvatosan járjunk el könyörületes cselekedeteinkben: ’Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket’ (Mt 6,1). Ezzel egybehangzóan énekli a zsoltáros: ’Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre’ (Zsolt 111,9). A szegényeknek adott alamizsnát nem irgalmasságnak, hanem igazságosságnak nevezi, mert valóban igazságos dolog, hogy a közös Úr közös adományát közösen használják. Ezért mondja Salamon: ’Az igaz fukarság nélkül adakozik’ (Péld 21,26).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 197-198.o.)


„Az Evangélium azt mondja, hogy a jó Isten úgy jön el, mint egy tolvaj. Eljön majd engem is kedvesen ellopni. Ó, mennyire szeretnék segíteni a Tolvajnak!”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 26.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.