250. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a túlcsorduló szeretet az igazi értelem. Aki ebben biztos, annak a hite semmilyen kétségre meg nem inog.
Teréz: Igen, ez az értelem csak a csukott szem számára látható, semmitmondó logikával nem kiszámítható.
Gergely: Vagyis csak az értelmes valóban, amikor a szeretet átlépi a határokat. Csak a csodálatos csere ment életet, ahol a bűnömre az irgalom felel.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, én tudom, hogy a törékenységünk nem akadályozza, hanem segíti az irgalom kiáradását.
Gergely: És ekkor a gyermekeinknek az sem lehetetlen, hogy megszabaduljanak a nagy félelmek terhétől már a földi létben.
Teréz: Igen, és én azt kívánom nekik ideát, hogy a félelem ne találjon rajtuk fogást.
Gergely: És amikor odaátról ideátra érnek, akkor tovább nem tökéletesíthető engedelmességük a tiszta szeretet megtapasztalásában beteljesüljön!
Teréz: Igen, de ehhez fel kell ébreszteni őket, mert néha az ördög a bűn álmába ringatja a keresőket!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Tudjátok szeretett testvéreim, hogy bizonytalan dolgokban mindig fenn kell tartanunk a kételkedés jogát. Amíg (Theodórosz és társainak) hibája nem derült ki, és kételkedni lehetett tévedésükben, dicsértük őket, de miután tévtanaik napvilágra kerültek, az atyák össztüzet zúdítottak rájuk, akár a vadakra.
(Nagy Szent Gergely, Ibid, 466., II, 10-14.; 467, idézi: Markus, A. Robert, Nagy Szent Gergely és kora, 185-186.o.)


„Valóban távol állok attól, hogy szent legyek; ha semmi más, ez azután bizonyítja: ahelyett, hogy örülnék lelki szárazságomnak, buzgóságom és hűségem csekély voltát kellene okolnom érte, s mélyen el kellene szomorodnom, amiért (7 éve) elalszom elmélkedéseim és hálaadásaim alatt; hát én nem szomorodom el … én úgy gondolom, hogy a kisgyermekek éppen oly kedvesek szüleik előtt, mikor alusznak, mint mikor ébren vannak, s úgy gondolom, hogy az orvosok, mikor operálnak, elaltatják betegeiket. Úgy gondolom végül, hogy ’az Úr látja törékenységünket, s hogy emlékszik arra, hogy csak porból vagyunk’ (Zsolt 103,14).”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 192.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.