252. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A lelkipásztor szavai kétszeresen is súlyosak, egyrészt mert nem egy könyvből olvashatóak, hanem egy értünk élő ember mondta, másrészt mert éppen ő az, akinek az elöl járás, tehát a példamutatás a feladata.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de mondd meg végre, hogy min múlik az elöljáró életszentsége?
Gergely: Teréz nővérem, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az ördög már egy papot se üldözne, mert mindegyik fényévekkel gyorsabb lenne, mint a sötétség álnok hírnöke!
Teréz: Igen? Akkor mondd bonyolultan!
Gergely: Az elöljáró lelki életének három oszlopa van: az idő feltárja a lélekben rejlő tendenciákat, ezeket az Eukharisztia emberi arca átformálja, aztán pedig engedi, hogy Szűz Mária anyai és női szeretete felemelje gyöngéden a megmaradt gyöngeségeiből. De ha már bonyolultságra biztattál, akkor hadd legyek merész! Teréz! Te réz vagy, vagy pedig arany? Mert az egyik csak a kábelekben csillog, de a másik mindenki nyakában villog!
Teréz: Igen, Gergelyem, futok a Kedvesemhez, ezért réz vagyok, és lebarnult, mint akit érdekel a réz, de mégis szép! És mint a réz, ami jó gyorsan vezeti az áramot és a hőt, én is gyorsan és a szenvedélyesen forró szeretettel vezetem az istenkeresőt. És hiszem, hogy nem az aranyköpésem az igazi hatalom… De te is tudod, hogy amíg Gergely és Teréz nem beszélgetett, nem is volt olyan könnyű kitalálnunk az egészet. Akik utánunk beszélgetnek, azok nálunk szerencsésebbek…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az elöljárók tetteit még akkor sem szabad élesen elítélni, amikor méltók a megrovásra. Ha úgy találjuk, hogy nyelvünkkel megsebeztük őket, szívünket bűnbocsánattal kell alázatossá tennünk: ha vétettünk a lelkipásztori tekintély ellen, térjünk magunkba és rettegjük annak az ítéletét, aki őket fölébünk állította. Ha elöljáróink ellen vetkezünk, Isten parancsával szállunk szembe, aki őket fölénk helyezte. Ezért mondta Mózes, amikor hallotta, hogy a nép zúgolódik ellene és Áron ellen: ’Mik vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen’ (Kiv 16,8).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 132-133.o.)


„…A Szent Szűznek nincs Szent Szüze, akit szerethetne. Nem olyan szerencsés, mint mi.” (Már mondta ezt nekem egyszer a rekreáción.) „Gyakran imádkozom a szentekhez anélkül, hogy meghallgatnának. De minél süketebbek imámra, annál jobban szeretem őket.” Miért? „Mert a bennem élő vágy, hogy ne lássam a jó Istent és a szenteket és a hit éjszakájában maradjak, erősebb, mint mások kívánsága, hogy lássanak és értsenek.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 93.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.