253. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, csak a csend érdemel figyelmet. Ha a gondolatok és a légzések közti szünetek igazán értékesek lesznek a gyermekeink szemében, akkor a szavaik is meg fognak születni Istenünk szívében.
Teréz: Igen, ez a csend egyet jelent az ürességgel. Az üres szívet pedig szívesen megtölti Papa: önmaga lesz az ajándéka.
Gergely: És ebből a csendből mennyei kérdés születhet: tudom-e valóban egyetlenemként szeretni Istenemet? Úgy, hogy nincs kit odaadnom neki…
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ez a csend a szabadság szédítő mélysége.
Gergely: Úgy látom, hogy te ezt a mélységet lángolva szeretted, mert ez volt a te édes kereszted.
Teréz: Igen, a keresztet szemlélve nem hallgathatok, és mégis némán állok, ez az én prédikációm.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az igehirdetéshez nem értő pap, a néma hírnök hogyan kiált? Ezért szállt le a Szentlélek nyelvek alakjában az első lelkipásztorokra (ApCsel 2,3), akiket betöltött, maguktól megszólaltak. Ezért parancsolja Mózes, hogy a szentélybe lépve a pap csengettyűs köntöst öltsön magára: hirdesse az igét, nehogy hallgatásával kiváltsa a mennyekből figyelő Bíró ítéletét. Meg van ugyanis írva: ’Lehessen hallani a hangját, ha bemegy a szentélybe az Úr elé, vagy ha kijön. Különben meg kellene halnia.’ (Kiv 28,35) Ha a pap némán lép be a szentélybe és hangtalan jön ki meghal, mert ha az igehirdetés csilingelése nélkül jár-kel, magára haragítja a láthatatlan Bírót. Helyes a leírás, hogy csengettyűk csilingelnek köntösén. Mert mi a pap öltözéke, ha nem jótettei? A próféta is ezt tanúsítja: ’papjaid öltözzenek igazságba’ (Zsolt 131,9). Csengettyűket varrnak köntösére: jótettei hirdetik a pap életmódját, nem pusztán igéi.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 78-79.o.)


„Nos, megkezdtem a Keresztutat, és íme, olyan heves szeretet ragadott magával a jó Isten iránt, hogy csak úgy tudom kifejezni, ha azt mondom, hogy olyan volt, mintha egészen tűzbe merítettek volna. Ó, micsoda tűz és micsoda édesség egyszerre! Szeretettől égtem és éreztem, hogy egy percig, egy pillanatig sem tudtam volna elviselni ezt a lángolást anélkül, hogy meg ne halnék. Akkor értettem meg, hogy mit mondanak a szentek erről az állapotról, amit ők gyakran tapasztalnak. Ami engem illet, csak egyszer és csak egy pillanatig éreztem, aztán nyomban visszaestem szokásos szárazságomba.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 38.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.