255. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az igehirdetésre készülve az az én fegyverem, hogy az Úrral kettéfűrészeltetem a szívem, amikor őszintén beismerem, hogy semmi hatalmam sincs az ördög fölött, főleg akkor, amikor a hiúság és a paráznaság tüzes nyilaival lövöldöz.
Teréz:Igen, Gergely testvérem, amikor megengedjük Papának, hogy a szívünkben mindent lásson, akkor a tekintetétől világosság támad bennünk, és a gonosz árnyak rögtön eltűnnek, és a kísértések is egy időre megszűnnek.
Gergely: De azt se szabad elfeledni, hogy Krisztus követségéből kényelmes karosszékbe már nem szabad beleszeretni.
Teréz: Igen, vagy az út, vagy a szék, vagy a ház, vagy az erdő, vagy a szabadság, vagy a bűn, vagy Isten háziállata, vagy a vadállatok magánya.
Gergely: Nem mindig egyértelmű a hasonlatod, ezért egy kicsit simábbra faragom, te nagy imaharcos!
Teréz: Igen, hallgatlak.
Gergely: A bűn nem a szabadság lehetősége, hanem a szabadság elveszítése. Aki a bűn örömébe beleszeret, az a szabadságának integethet.
Teréz: Igen, Papa nem az egónkat tömjénezi, hanem a szabadságunkat éhezi. Ezt bizonyítja az is, hogy azt a harapós dögöt engedi működni. Tehát a szabadság nem mohóság, hanem tökéletes felszólítás: „Gyere! Lépj ki a vízre, hogy a szavamból szabadon élve hirdesd a hited!”
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Mindaz, amiről beszéltem, iszonyatos figyelmeztetés számomra. Mert a beszédből kiderül, hogy nem tudok annyit és úgy prédikálni, ahogy kellene, és ezzel saját életemet teszem kockára! Csevegek, amikor buzdítani és figyelmeztetni kellene, késlekedem és hanyag vagyok. Isten előtt, aki látja lelkemet, fecsegő néma lettem: néma vagyok, amikor beszélni kellene, bőbeszédű, amikor felesleges dolgokról van szó. Isten igéje arra kényszerít, hogy az őr életéről beszéljek. Nem tudok hallgatni; de félek, hogyha megszólalok, magam ellen beszélek. Mégis beszélni fogok! Hasítson át Isten igéjének kardja, hogy megérintsem felebarátom szívét! Beszélek, beszélek! Hirdetem Isten igéjét, még ha magamra sújtok is le vele!”
(Nagy Szent Gergely, Hom. Ez. I, 11,4-5. idézi: Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 22.o.)


„Olyan vagyok, mint egy szegény ’kicsi szürke farkas’, mely vissza szeretne térni erdejébe, de arra kényszerítik, hogy házakban lakjék.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 39.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.