256. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a férfi és a nő kapcsolatában az unalom fakasztja a vádat. Sokszor egymást megalázzák, mert nem a másik dicsőségét kívánják. Akkor kezdődhet el a gyógyulásuk, amikor átveszik egymástól a sorsuk terhét, mint a Cirenei az Úr keresztjét, és őszintén együtt teszik fel ezt a kérdést: „Észrevetted már, hogy mindig ugyanúgy vesszük észre a dolgokat?”
Teréz: Igen, kivéve, ha előbb észrevesszük, hogy valaki belülről nézi a figyelmünk. Jó tanítványod vagyok?
Gergely: Igen, de nem mindegy, hogy fordulj hátra, vagy nézz hátra. És aki most Lót asszonyára vagy az eke szarvára gondol, az még nem teljesen érti, amit mondok. A hátrafordulás már a mozdulatban megteremti az elválást, a hátranézés pedig titokzatosan egyesíti kettőnk szívét, mert a figyelmünk mögött van a Nagy Figyelő, és egy cseppet sem kell félnünk az Ő tekintetétől.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, én értelek, mert hátranéztem. Téged nem ember vezet, mert mindent kiszúr a szemed, de félek, hogy a gyermekeink nem értenek, akkor meg mit ér ez a szemlélet?
Gergely: Nekünk sokat, nekik pedig annyit, amennyit…
Teréz: Igen, talán közelebb kerülnek misztikus szívünkhöz, ha előbb mi közelebb lépünk az ő szemükhöz. Tanítsunk meg nekik egy még egyszerűbb kérdést, ha ez egyáltalán valós lehetőség, hátha felragyog bennük a felismerés! Íme: „Ha azt sose látod, amivel látsz, és mégis látsz, akkor a figyelmed egy benned és mögötted levő Valaki nélkül tudatosíthatja-e önmagát?”
Gergely: Köszönöm. Valóban jó tanítvány vagy.
Teréz: Igen, mert a hátranézés gyakorlása nem az eretnekek önámítása.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik nem élnek házasságban, inteni kell, hogy annál inkább foglalkozzanak a mennyei dolgokkal, mivel nem nehezedik rájuk a házas élet világi gondoktól terhes igája: nem húzza le őket a családi élet megengedett súlya, de nehogy a földi tevékenység más, tiltott terhe rakódjon rájuk. Minél szabadabbá teszik magukat mindentől, annál készebbek lesznek az utolsó napon, de ha szabad létükre elmulasztják a jót választani, súlyosabb büntetést fognak érdemelni. Hallják meg, mit mond Pál, amikor a nőtlenség magasztosságára tanít: nem veti meg a házasságot, csak a házaséletből fakadó világi gondokat kárhoztatja: ’Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket’ (1Kor 7,35). A házasságból földi gondok származnak, ezért tanácsol a nemzetek apostola tökéletesebbet hallgatóinak, hogy le ne kösse szívüket a földi szorgoskodás. Ha az egyedülálló ember belebonyolódik a világi gondokba, nincs alávetve a házasság kötelezettségeinek, mégsem szabadult meg terheitől.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 232-233.o.)


„Meguntam a földet! Akkor dicsérnek, amikor nem szolgáltunk rá, és akkor tesznek szemrehányást, amikor szintén nem szolgáltunk rá. Mennyi minden!... Ami pillanatnyilag megaláz, később dicsőségünkre szolgál már ebben az életben. Nem vagyok képes örülni az élvezeteknek. Én mindig ilyen voltam. De nagyon tudok szenvedni. Régen, amikor sok gondom volt, nagy étvágyat éreztem az ebédlőben, de amikor örömöm volt, az ellenkezője történt; lehetetlen volt ennem.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 71.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.