257. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, amiről a földön nem beszélhettél, mert hited szerint nem léteztek rá szavak, arról most leveszed a fátylat?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de ezt csak az láthatja velem, aki már elsírta velem minden könnyem. Erre pedig a gyermekeink addig nem is lesznek teljesen képesek, amíg végleg ide nem érnek.
Gergely: Tehát titok a teljesség? Nem láthatja a halandó nép?
Teréz: Igen, de amit már elmondtam, szívesen újra elmondom, csak egy kicsit csavarok a szavakon, így a picinyeink kíváncsiságát valamennyire jóllakatom. Szóval, a nagy döntésem, mint például a beöltözésem, előtti próbatétel olyan, mint a védőoltás. A legyengített vírussal szemben a szervezet kidolgozza a saját ellenanyagát, hogy később az igazi fertőzéssel szemben fel ne adja magát. Papa azáltal hív mélyebb döntésre minket, hogy jobban megismerjük a gyengeségeinket. De vajon ki ismerheti Papa gyengeségét, amikor látnia kellett keresztre feszített Egyszülöttjét?
Gergely: Aki olyan gyenge lesz, mint az Isten, az már üdvözülhet.
Teréz: Igen, most mutattad meg a titkunk teljességét, amit csak a halálban láthat meg a halandó nép. A halandó halála kísérletezés nélküli kaput nyit a pótolhatatlan halhatatlanságra.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell őket, hogy elkövetett bűneik állandóan szemük előtt lebegjenek és éljenek úgy, hogy a szigorú Bíró ne tartsa vétkeiket számon. Dávid, mielőtt így könyörög: ’Fordítsd el arcod bűneimtől’ (Zsolt 50,11) előzőleg ezt mondja: ’Bűnöm előttem lebeg szüntelen’ (Zsolt 50,5). Mintha ezt mondaná: ne tekintsd, kérlek, bűnömet, mert én szüntelenül szem előtt tartom. Ezért mondja az Úr a próféta szavaival: ’Bűneidre nem emlékezem többé, de te emlékezz csak vissza’ (Iz 43,25-26). Inteni kell őket, hogy valamennyi elkövetett bűnüket egyenként vizsgálják meg, s míg hibáikat megsiratják, könnyeikkel egészen tisztára mossák magukat. Helyesen mondja Jeremiás, amikor számba veszi Júdea minden egyes bűnét: ’Patakzik a könny a szememből’ (Siral 3,48). Patakzik a könny a szemünkből, amikor minden egyes bűnt külön-külön megsiratunk. Az emberi lélek nem tudja valamennyi bűnét egyszerre azonos átéléssel megbánni: hol az egyik, hol a másik ébreszt erősebb fájdalmat szívében, s így egyeseket megbánva, végeredményben valamennyi fölött bánatra gerjed, s mindegyiktől megtisztul.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 242-243.o.)


„Emlékszem, hogy 1888 júniusában, első megpróbáltatásunk idején ezt mondtam: ’Sokat szenvedek, de érzem, hogy még nagyobb megpróbáltatásokat is el tudnék viselni.’ Nem gondoltam ekkor, hogy mi vár még rám … Nem tudtam, hogy február 12-én, egy hónappal beöltözésem után, drága Atyánk a minden kelyhek legkeserűbbikét, legmegalázóbbikát fogja kiinni …Ó, ezen a napon nem mondtam, hogy még többet is tudnék szenvedni!!! … Gyötrelmeinket nem tudják kifejezni a szavak, meg sem próbálom leírni őket. Egy napon majd az Égben szívesen fogunk beszélgetni dicsőséges megpróbáltatásainkról, vagy nem vagyunk máris boldogok, hogy elszenvedtük azokat? … Igen, Papa hároméves mártíriuma úgy áll előttem, mint egész életünk legszeretetreméltóbb, leggyümölcsözőbb ideje, oda nem adnám a Szentek összes elragadtatásáért és kinyilatkoztatásáért, szívemből kicsordul a hála erre a felbecsülhetetlen kincsre gondolva, amely szent irigységgel töltheti el az Égi udvar Angyalait …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 185-186.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.