258. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Terézkém, te mennyei kém, lopjuk el a mennyből azt a megkülönböztetést, hogy nő miért nem kaphatja meg a papság szentségét.
Teréz: Igen, beleegyezek, mert téged a Szentlélek ihletett. De aki ezt a titkot nem érti, vagy túlságosan fényezi, azt még az Úrtól el is térítheti. Vállaljuk ezt a kockázatot?
Gergely: Igen, mert a gyermekeinkért a tűzbe mennénk! Akkor kezdem én, mert itt aztán szükséges a hivatali tekintély. Tehát az Egyház nem kapott felhatalmazást az Alapítójától, hogy nőket pappá szenteljen. A vita már el van döntve, mégpedig örökre. Az Egyháznak pedig nincs saját hatalma, és nem is az a feladata, hogy Alapítója szándékát felülbírálja.
Teréz: Igen, de a nők se kárvallottak, hiszen a Feltámadottal elsőként ők találkoztak. Aki ezeket az evangéliumi képeket a Szentlélekben szemléli, az ezt a titkot is megérti.
Gergely: Pontosan! Jól mondtad, drága kis bogaram! Mária Magdolna lett az apostolok apostola, így hát ugyanez minden nő hivatása. És az a nő, aki ilyen dicsérettel sem éri be, az Úrtól sem remélhet köszönetet…
Teréz: Igen, és még pontosítsunk, hogy szebbet lássunk: Mária Magdolna nem érinthette meg a Feltámadt Úr testét, Tamás apostol pedig, egy férfi, egyenesen arra kapott parancsot, hogy a Szent Testhez nyúljon. Tehát ha az Eukharisztia létbe szólítása a papok feladata, akkor nehéz nem észrevenni az összefüggést: az Eukharisztia jelenti a Feltámadt Úr testét.
Gergely: Aki pedig vitatkozni kíván, annak nem teremhet gyümölcs az Élet Fáján.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a szigorúság még nem kizárás, hanem féltve szerető óvatosság, hiszen a sátán keresi a tétova szíveket, hogy belőlük faragja a magabiztos eretnekeket.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Tömpeorrú az, aki nem tud mértéktartóan különbséget tenni a dolgok között. Orrunkkal különböztetjük meg a jó illatot a büdöstől. Helyesen jelképezi tehát az orr a megkülönböztetés képességét, mely segít abban, hogy az erényeket válasszuk és a vétkeket elvessük. Ezért dicsérik eképpen a menyasszonyt: ’Orrod, mint a Libanon tornya’ (Én 7,4), mert az Anyaszentegyház körültekintően ügyel azokra a helyekre, ahonnan veszély érheti, és a bűnök támadását messziről észreveszi. Vannak azonban olyan emberek is, akik attól tartva, hogy együgyűeknek tartják őket, a szükségesnél jobban belemerülnek a kutatásba, így a szőrszálhasogatás vétkébe esnek. Ezért fűzi hozzá a Szentírás: ’nagy- vagy görbeorrúak’. A nagy és görbe orr ugyanis azt jelzi, hogy az illetőben módfelett kifinomult a megkülönböztetési képesség, sőt túlnőtt az ésszerűség határain, így megzavarja a helyes cselekvésben.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 62.o.)


„ … Igen, lopni fogok… Sok égi dolog fog onnan eltűnni, amit maguknak elhozok… Kis tolvaj leszek. Elveszem majd mindazt, ami tetszik nekem…”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 75.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.