259. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mi az ima? Leszel a szavaink elöljárója?
Teréz: Igen, az ima egy őszinte szeretetből kimondott szó az én Papámnak.
Gergely: Ez szép volt. Ez jobb, mint ha valaki a hitetlen elöljárónak szépen szónokolt. És látom, hogy a gyermekeink meghallják az imád hangját, mert megértetted a Jó Isten akaratát.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, az én munkám a közbenjárás, és hiszem, hogy általam is folytatódik a megváltás.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az alattvalókat figyelmeztetni kell, hogy elöljáróik vétkeit látva ne ítéljék meg életüket hebehurgyán, nehogy helyesen megfeddve a rossz viselkedést, kevélységük miatt mélyebbre süllyedjenek. Figyelmeztetni kell őket, hogy elöljáróik bűneit látva ne helyezkedjenek velük szembe kihívóan: a súlyos magatartási hibát ítéljék el magukban, de istenfélelemből ne tagadják meg irántuk a tiszteletet. Ezt legjobban Dávid példája mutatja. Üldözője, Saul abba a barlangba ment szükségét végezni, ahol Dávid rejtőzött embereivel. Dávid már régóta tűrte az üldözés viszontagságait. Amikor emberei arra biztatták, hogy ölje meg Sault, azzal utasította rendre őket, hogy Isten felkentjére nem emelhet kezet. Titokban azonban felkelt és levágta a királyi palást szegélyét. (1Sám 24) Mit jelképez Saul, ha nem a rossz pásztorokat? És mit Dávid, ha nem a jó alattvalókat? A szükségét végző Saul a rossz elöljárókat példázza, akik a szívükben megfogant gonoszságokat undok cselekedetekkel megvalósítják, azaz végrehajtják a rosszat, amit kigondoltak magukban. Dávid fél lecsapni: a lelkiismeretes alattvalók az ócsárlás ragályától óvakodva nem támadnak nyelvükkel elöljáróikra, bár magukban elítélik őket helytelen életvitelük miatt. Ha gyengeségük miatt olykor alig tudják megállni, hogy meg ne róják elöljáróik szélsőséges gonosz tetteit, azt mégis alázatosan teszik, azaz titokban levágják a palást bojtját: mert amikor ártó szándék nélkül, titokban szólják meg elöljáróikat, elcsúfítják a föléjük rendelt fejedelem palástját. De még ekkor is magukba szállnak és a legkisebb megszólást is mélyen megbánják szívükben. Ezért helyesen van ugyanott megmondva: ’Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot’ (1Sám 24,6).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 131-132.o.)


„Mondhatatlan dicsőségében, mikor már az Égben uralkodott, nyerte el számunkra drága Atyánk azt a kegyelmet, hogy megértsük a látomást, amelyben kis királynőjének olyan életkorban volt része, mikor még nem kell önámítástól tartani. Megdicsőülten eszközölte ki nekünk azt az édes vigasztalást, hogy megértsük: nagy próbatételünket már 10 évvel előre megmutatta nekünk a Jó Isten, úgy, ahogy egy Atya látni engedi gyermekeinek a dicsőséges jövőt, amit nekik készít s már előre felbecsülniük engedi azt a mérhetetlen gazdagságot, amely majd osztályrészük lesz …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 62.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.