261. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, ki az Isten?
Teréz: Igen, de hogyan beszéljünk róla? Ez mindent elmond rólad.
Gergely: Most megfogtál, mert bölcsebb voltál. Akkor halld, íme: az is bűn, ha túl sokat mondunk róla, az is, ha túl keveset, szemlélni kell középen állva, mint az ide-oda hajló emberi nézeteket, akkor magától előbújik a fénylő lényeg.
Teréz: Igen, Ő a Barát, aki értem megalázta magát, és aki helyettem feláldozta magát. És éppígy tanítja minden tudomány doktorát. Ő nem rossz orvos, aki a rendelőjében a betegeket csak számolja, de a szeretetével sosem gyógyítja. És neked, Gergely testvérem? Ki a te Istened? Pontosabban, milyen?
Gergely: Szóval, hallani akarod, hogy én milyen vagyok?
Teréz: Igen, mert a szavadból még most is tanulhatok.
Gergely: Ő a legszentebb Naivitás. Az én Apám. Apu, akinek egyedül köszönhetem, hogy szerethetek.
Teréz: Igen, de van, akinek mindez csak abszurditás, mert félrevezette a sátán.
Gergely: Vagy azért, mert még nem látta azt, aki maga a meglepően tiszta Mosolygás.
Teréz: Igen, ha már tanultam tőled, te is figyeld az én zenémet. Nem is baj, ha nem látták, hiszen a földön nem így születik meg a szívbeli meggyőződés. Inkább hallaniuk kellene azt a kiáltást, ami felébreszti az éjszakát: „Itt a vőlegény! Menjetek ki elébe!” Ő az, aki mindvégig tartogatta a legjobb borát, hogy elhiggyük: tényleg ingyenes a megváltás.
Gergely: És meg kell hallania az egész világnak ezt a szelíd hitvallást: nincs más Isten, nincsen más!
Teréz: Igen, rajta kívül minden csak hiú bálvány!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ügyeljenek, hogy a rájuk bízott dolgokat igazságosan osszák ki, nehogy azoknak adjanak, akiknek nem kellene, akiknek kellene, azoknak pedig nem; ne adjanak sokat azoknak, akiknek kevesebb kellene, és keveset azoknak, akiknek sok kellene; nehogy meggondolatlanságukban haszontalanul elpazarolják javaikat, vagy késlekedésükkel gyötörjék azokat, akik kérnek tőlük; ne akarják titokban, hogy viszonozzák jótéteményüket; ne kívánjanak múlandó dicséretet, hogy ezzel elcsúfítsák az alamizsnálkodás szép gesztusát; ne tapadjon szomorúság adakozásukhoz; ne örvendezzenek módfelett, ha jól adakoztak, és semmit ne tulajdonítsanak maguknak, ha mindent jól tesznek is, nehogy miután mindent megtettek, mindent elveszítsenek.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 190-191.o.)


„Megértem és tapasztalásból tudom, ’hogy Isten országa bennünk van’ (Lk 17,21). Jézusnak nincs szüksége sem könyvre, sem doktorokra, ahhoz, hogy a lelkeket tanítsa; Ő, a doktorok Doktora, lármás szavak nélkül tanít … Soha nem hallottam Őt beszélni, de érzem, hogy bennem van minden pillanatomban, vezet és sugallja, amit mondanom vagy tennem kell. Pontosan abban a percben villannak fel olyan megismerések, amilyenek soha nem voltak világosak előttem, mikor szükségem van rájuk s a leggyakrabban nem is elmélkedéseim alatt jönnek gazdagon, hanem napi elfoglaltságaim közepette …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 210.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.