263. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, fújtál már szappanbuborékot?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mást se tudok, mióta a menny az otthonom. Remélem, legalább ennyivel örömet tudok okozni az Úrnak, hiszen nem születtem mindentudó angyalnak.
Gergely: Azért van másfajta szappanbuborék is, nem csak olyan, amit téged és engem vidámít. Tudod, mire gondolok?
Teréz: Igen, amikor egy lelkipásztor önmaga körül forog. Veled történt ilyen, amikor szolgáltál a földi létben?
Gergely: De még mennyire…! Mehettem is rögtön a gyóntatószékbe! Tudod, mire volt ez jó?
Teréz: Igen, mert megörvendeztetted a paptestvéredet, hiszen egy pap legnagyobb öröme, ha papokkal van tele a gyóntatószéke előtti várakozók serege. Ilyen volt az a barát, aki egy félszázadon keresztül hordozta a szent sebek titkát.
Gergely: Ő aztán nem maga körül forgott, de úgy tudom, hogy a te boldoggá avatásodon is ott volt!
Teréz: Igen, biztos tetszett neki, hogy két helyen egyszerre szeret szerepelni, és még bűnt se kell hozzá elkövetni. Szerinted minden papnak ilyennek kellene lennie?
Gergely: Nem, mert az Úr saját tetszése szerint osztja a karizmákat. De igent is mondok, mert az életszentsége mindenkit elsodor, aki nem túl botor.
Teréz: Igen, akkor most azért fújok egy szappanbuborékot, hogy egy papfiúnk se legyen annyira botor, hogy alább adja a mércét, mint ahova az a sebzett gyermekünk már a földi életében felért!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Tudnivaló, hogy a jó vezető igenis törekedhet arra, hogy kivívja az emberek tetszését, de csak azért, hogy ezáltal az igazság szeretetére indítsa felebarátait. Ne magát akarja megszerettetni: embertársainak szeretete legyen az az út, mely hallgatói szívét a Teremtő szeretete felé vezeti. Nehéz dolog szívesen hallgatni azt a lelkipásztort, bármilyen igazat is beszél, akit nem szeretnek. Törekedjék tehát az elöljáró megszerettetni magát, hogy szívesen hallgassák, de ne önmagáért keresse az emberek szeretetét, nehogy gondolatainak titkos zsarnoksága ellenszegüljön annak, aki hivatalában szolgálnia kell. Ezt sejteti Pál, amikor feltárja saját titkos törekvéseit: ’én is mindenkinek kedvében járok’ (1Kor 10,33). Másutt mégis ezt mondja: ’Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája’ (Gal 1,10). Pál tetszeni is akar, meg nem is, mert amikor tetszeni kíván, nem azt akarja, hogy őt szeressék az emberek, hanem hogy általa az Igazságot szeressék.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 105.o.)


„Nagyon boldog vagyok, hogy nemsokára az égbe megyek. De amikor a jó Isten szavaira gondolok: ’Magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedete szerint’, úgy vélem, hogy ami engem illet, igen zavarban lesz. Nincsenek cselekedeteim! Tehát nem fog tudni megfizetni ’cselekedeteim szerint’ -- Nos, jól van! Hát akkor majd ’az ő saját cselekedetei szerint’ fizet …”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 12.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.