265. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, Isten szerető elgondolása tartja fenn a létünket. De vajon megérdemeljük ezt a végtelen bizalmat?
Teréz: Igen, mert szereti azt, hogy vagyunk. Önmagát csodálja bennünk, ezért mindig érdekes neki a létünk.
Gergely: És mennyit ér egy ember?
Teréz: Igen, amennyit az Isten!
Gergely: Hogy lehet ez? Elmagyarázod a kicsinyeinknek?
Teréz: Igen, nagyon szívesen, hiszen az irgalmat énekelni a legszebb kincsem! Állandóan szeretettel fordul felénk, és épp azáltal, hogy létezünk. Szüntelenül emlékezik a létezésünkre és annak minden mozzanatára. Papa semmi rosszat nem gondol rólunk. Szüntelenül gondol ránk és szüntelenül jót gondol rólunk. És ennek igaznak kell lennie az emberi kapcsolatokra is. Csak az tapasztalhatja meg, hogy van, akire valaki gondol. Ha képesek vagyunk szeretettel gondolni egy emberre, akkor már értelmet adtunk a létezésének!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell ezeket az embereket, hogy a szigorú gazda még a földet is sajnálja a terméketlen fügefától. Akkor foglalja el a fügefa haszontalanul a földet, ha a kapzsi használatlanul magánál tartogatja azt, amivel sokak hasznára lehetett volna. Akkor foglalja el a fügefa a földet anélkül, hogy gyümölcsöt hozna, amikor az ostoba a semmittevés árnyékát borítja a helyre, melyet más a jócselekedetek napsugarával művelt volna meg.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 198.o.)


„És az én drága Céline-em, mit meg nem tett az ő Terézéért! … Vasárnap, ahelyett, hogy sétálni ment volna, órákra bezárta magát egy szegény kis lánnyal, aki hasonló volt egy idiótához; igazán szeretet kellett hozzá, hogy ne meneküljön tőlem … Ó, drága Nővérkéim, mennyit szenvedtetek miattam! … Senki nem okozott nektek annyi fájdalmat, mint én és senki nem kapott tőletek annyi szeretetet, mint amennyit ti pazaroltatok rám … Szerencsére lesz nekem Egem, hogy megbosszuljam magam, nagyon gazdag az én Jegyesem s én meríthetek majd szeretetének kincseiből, hogy százszorosan adjam vissza azt, amit miattam szenvedtetek …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 79-80.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.