268. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, lehet-e egyáltalán imádkozni képmutatóan?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert senki se tud bűntelenül imádkozni, kivéve Mária, aki mindannyiunk igazán gyengéd édesanyja.
Gergely: Ha már a Szent Szüzet igazán gyengédnek nevezted, akkor kérlek, az igazi imát is elemezd!
Teréz: Igen, szívesen. Az igazi imádságban világosságot kapunk a döntéseinkhez. Határozott, kemény és látható alapvonalak rajzolódnak ki előttünk. Az igazi ima megfontolt, tehát jó döntéseket eredményez. De most már hallják a te hangodat is a gyermekeink, hiszen a gyerekek miatt beszélgetünk, mert így könnyebben eltanulják tőlünk a mennyei anyanyelvünk.
Gergely: Jó, akkor nézzük azt az imát, ami még nem teljesen vállalta fel a szándékok tisztulásának fájdalmát. A hamis, felszínes, kishitű imában az ember önmaga körül forog. Minden elmosódik: ellágyuló elhomályosodás. Nem tud dönteni, mert hamis képe van Isten irgalmáról és az emberekről. Nem tud határozott és komoly lenni a szentségre törekvésben. Egyedüli fegyvere a gőgös felháborodás marad, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő elvárja. Ezzel azt akarja leplezni, hogy fél az Úr világosságát beengedni szívének rejtett, pokoli bugyraiba. Fél, mert nem akarja fölvállalni az önmagával való szembesülés terhét. Pedig az Úr az ő gyermekét mindig gyengéd, szerető világosságban akarja szembesíteni mocskos makacsságával.
Teréz: Igen, szépen és mélyen műtötted a beteg szívet, de menjünk még beljebb! Nem szabad félni a mocskainktól, mert az igazi Szerelmes sem fél tőlük. Ő senkitől sem fél. Nem fél attól, hogy bárkinek a bűne lerántaná. Az Ő szeretete olyan nagy, hogy nem a bűnben lesz társunk, hanem abban, hogy bennünk, velünk és értünk kiált irgalomért Papánkhoz.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Méltán számítják a képmutatók közé azt, aki a fegyelmezés örve alatt a kormányzás szolgálatát az uralkodás gyakorlatára cseréli. Még súlyosabb azonban az a vétek, ha a gonoszok között az egyenlőséget tartjuk szem előtt és nem a fegyelmet gyakoroljuk. Hamis atyai szeretettől indíttatva Éli nem akarta megbüntetni bűnös fiait, ezért a szigorú Bíró fiaival együtt kegyetlenül lesújtott rá. (1Sám 4,17-28). Az isteni ítélet így szólt hozzá: ’Miért tartod többre fiaidat, mint engem?’ (1Sám 2,29) Ugyanígy dorgálja meg a pásztorokat a próféta szavával: ’A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöttétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet’ (Ez 34,4). Az eltévedtet akkor viszik vissza, ha a lelkipásztori gondoskodás erejével a bűnöst visszahelyezik a megigazultság állapotába. A törött tagot akkor kötözik be, amikor a bűnt megbüntetik, hogy gondos kötözéssel elejét vegyék, nehogy a seb elfertőződjön és halált okozzon. A törés azonban még veszélyesebbé válik, ha a törött tagot óvatlanul kötik be, mert elszorítva sokkal jobban hasogat. Ezért fontos, hogy gondos mérséklettel kössék be az alattvalók bűneinek sebét, és az elöljáró úgy fegyelmezze a vétkeseket, hogy ne feledkezzen meg az irgalmas szeretetről. Gyengédségével anyja, fegyelmezésével atyja legyen híveinek, de körültekintően járjon el, hogy ne ítéljen túlságosan szigorúan, és ne legyen túlságosan engedékeny sem.” (Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 92-94.o.)


„Szeretlek, Mária, mikor Isten szolgálóleányának mondod magad s alázatoddal elbűvölöd őt… Ez a búvó erény mindenre képessé tesz téged, szívedbe vonja a Szentháromságot…” (Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 340.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.