269. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a gonosz lélek a lét szélén így üvöltözik most már örökké: „Isten, pusztíts el engem, mert gyűlölöm magamat, amiért gyűlöllek téged!”
Teréz: Igen, de Papa őt is szereti!
Gergely: Vigyázzunk, hogy most mit mondunk, mert a gyermekeink még a végén félreértik!
Teréz: Igen, de csak akkor, ha nem hallgatnak a józanság Lelkére.
Gergely: Tehát mivel Isten maga a Szeretet, ezért nem tud nem szeretni, de ez nem azt jelenti, hogy nem is tud büntetni.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, csakhogy Papa büntetése maga a mennyei béke. Akit pedig ez nagyon zavar, az több, mint ostoba.
Gergely: Aki elfogadja Isten szeretetét, azt örök fénnyé lobbantja, aki pedig visszautasítja, azt ugyanez a szeretet örökké kínozza, hiszen az ilyen megátalkodott lélek azt már nem is képes elviselni, de nem is tud rajta kívül létezni.
Teréz: Igen, jegyezze meg minden gyermekünk, hogy legyőzni azt a kegyetlen gonoszt nélkülözhetetlen dolog! De csak annak fog sikerülni, aki alázatosan elrejtőzik egy csöpp rózsalevélbe, egy csöpp, véres búzakenyérből élő testvéri közösségbe.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Mivel a szántszándékkal elkövetett bűnök különböznek más bűnöktől, az Úr nem a gonosz cselekedeteket, mint inkább a gonosz igyekezetet bünteti bennük. Cselekedettel szoktunk vétkezni gyarlóságból vagy hanyagságból; de ha törekszünk a rosszra, az mindig gonosz szándékból származik. Ezért helyesen mondja a próféta a boldog emberről: ’Nem ül le a pestis székére’ (Zsolt 1,1). A szék a bíró vagy az elnök ülőhelye. A pestis székén ülni annyi, mint megfontolva gonoszat cselekedni; a pestis székén ülni annyi, mint ésszel felismerni a gonoszt, magunkat mégis arra határozni. A gonosz akarat székében ül az, aki a gonoszság olyan magas fokára emelkedett, hogy minden szándékával rosszra törekszik. Ahogy e székben ülők kiemelkednek a körülöttük lévők közül, úgy a szándékosan véghezvitt bűnök is felülmúlják az indulatból elkövetett bűnöket. Figyelmeztetni kell azokat, akik érett megfontolásból vétkeznek: ismerjék meg, milyen súlyos büntetés vár rájuk abból, hogy már most nem társai, hanem feljebbvalói a gonoszoknak.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 258.o.)


„Néha kell kérni nélkülözhetetlen dolgokat, de ha alázatból tesszük, akkor nem szegjük meg Jézus parancsát, ellenkezőleg, úgy cselekszünk, mint a szegények, akik kinyújtják a kezüket, hogy megkapják azt, ami szükséges nekik s ha elutasítják őket, nem csodálkoznak rajta, hisz senki sem tartozik nekik semmit sem adni. Ó, micsoda béke önti el a lelket, mikor a természet érzései fölé emelkedik … Nem, nincs ahhoz fogható öröm, mint amilyent az igazi, a lélek szerinti szegény érez. Hogyha valami szükséges dolgot kér, anélkül, hogy hozzátapadna, s erre nemcsak, hogy nem adják meg neki azt a dolgot, hanem még azt is megpróbálják tőle elvenni, amije van, követte Jézus tanácsát: ’Aki ruhádat kéri, add át annak a kabátodat is’ (Mt 5,40).”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 272.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.