270. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, hallom, mit mond neked, Atyánk: „Gyermekem, Terézem! Azt akarom, hogy megtehesd velem, amit csak kívánsz!”
Teréz: Igen, ilyen az én Papám, szemléli, hogy tiszta-e már gyermekében az akarás.
Gergely: A te akarásod nem bolondság, hanem Lélekben való imádás, ami sokakban még csírázásra vár, mert nem halt még el bennük az önimádás.
Teréz: Igen, és te mit kívánsz?
Gergely: Én azt kívánom, hogy a lelkipásztorok elhiggyék nekem, hogy Jézus mennyire szereti őket. Ezért is írtam nekik kézikönyvet, hogy elősegítsem a fejlődésüket.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de meg kell várnod, hogy önként kívánják a benned már aratásra kész tövigkalászos búzatáblát.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az erény gőgje, ha teljesen meg nem hódítja is, de gyakran próbára teszi a kiválasztottak lelkét is: felfuvalkodott szívük magára marad, és elhagyatottságukban félelem szállja meg őket. Ezért mondja Dávid: ’Amikor búslakodtam, így szóltam: nem fogok meginogni sohasem’ (Zsolt 29,7). De amikor erényeiben bízva felfuvalkodott, mi történt vele? Ő maga megmondja: ’Elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem’ (Zsolt 29,8). Mintha ezt akarná mondani: erényeimnek hála erősnek hittem magam, de magamra maradva rádöbbentem gyengeségemre. Ezért mondja ismét: ’Esküt tettem és megtartom, s követem, amit elrendeltél’ (Zsolt 118,106). De mivel önerejéből nem képes megtartani, amire megesküdött, megrendülten jut eszébe gyarlósága. Ezért habozás nélkül könyörögni kezd: ’Mennyire megtört vagyok, Uram! Tarts életben, amint megígérte szavad’ (Zsolt 118,107).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 284-285. o.)


„Annak a napnak a reggelén, mikor a társalgóba készültem, egyedül, az ágyamban (mert ott végeztem legmélyebb elmélkedő imáimat és ellentétben az énekek jegyesével, mindig megtaláltam Szerelmesemet), elgondolkoztam azon, hogy milyen nevem is lesz a Kármelen; tudtam, hogy van egy Jézusról nevezett Teréz nővér, de nem akartam az én szép Teréz nevemtől megválni. Egyszerre csak a Kicsi Jézusra gondoltam, akit úgy szerettem s ezt mondtam magamban; ’Ó, milyen boldog lennék, ha a Gyermek Jézusról nevezett Teréznek hívnának!’ Semmit sem szóltam a társalgóban az álmomról, melyet teljesen ébren szőttem, de mikor a jó Gonzagáról nevezett Mária anya megkérdezte a nővéreket, hogy milyen nevet is kellene adni nekem, az jutott eszébe, hogy úgy hívjon engem, ahogyan megálmodtam … Nagy volt az örömöm s a gondolatoknak ezt a szerencsés találkozását gyöngédségnek éreztem, Édesem, a Kicsi Jézus részéről.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 83-84.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.