271. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A zsoltárokban van egy titok, amire én mindig szívesen rátapadok. Amikor arra bátorít a Lélek, hogy énekeljünk új éneket, az nem azt jelenti, hogy énekeljünk egy másik éneket, hanem hogy újra és újra zengjük a dicsőítő részeket.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, az ismétlés az imádság motorja, ezt teszi a lelkek szent pásztora, hogy el ne vakítsa a világ hiúsága.
Gergely: Teréz nővérem, az a cél, hogy a dicsőítés örömével megerősítsük a ránk bízottak lelkét. Meg kell szokniuk, hogy az éneklés legyen az életstílusuk.
Teréz: Igen, íme, az Úr éneklő leánya, aki tőled a ritmust már alig várja!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ha a fej bágyadt, hiába erősek a tagok; hiába üldözik gyorsan az ellenséget, ha a vezér eltéveszti az utat. Az alattvalók lelkét semmilyen buzdítás nem villanyozza fel, bűneiket semmilyen büntetés nem tisztítja meg, mert ha az, aki felelős a lelkekért, a földi bíró hivatalát gyakorolja, a pásztor elhanyagolja a nyáj őrizetét. A bárányok nem ismerhetik meg az igazság világosságát, mert míg a pásztor érdeklődését világi törekvések kötik le, a kísértés szelétől felvert por elvakítja az egyház szemét.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 96-97. o.)


„Céline és Teréz együtt osontak Szent Cecilia egykori sírjához és magukhoz vettek valamit az ő jelenléte által megszentelt földből. Római utazásom előtt nem viseltettem e szent iránt különös tisztelettel, de mikor meglátogattam az ő templommá vált házát, mártíromságának színhelyét, s megtudtam, hogy a harmónia királynőjének nyilvánították, nem szép hangjáért, sem zenei talentumáért, hanem arra a szűzi énekre emlékezve, amelyet a szíve mélyén rejtőző Mennyei Jegyesének zengett, tiszteletnél többet éreztem iránta: igazi baráti gyöngédséget … Legkedvesebb szentemmé lett, legbensőbb bizalmasommá … Minden tulajdonságától el voltam ragadtatva, főként Istenre hagyatkozásától, határtalan bizalmától, amely képessé tette őt arra, hogy olyan lelkeket tegyen szűziessé, akik a jelen élet örömein kívül soha nem vágytak még más örömökre … Szent Cecilia hasonlatos az Énekek Énekének jegyeséhez, benne látom ’A fegyverben álló tábor kórusát!’ (Én 8,1) … Élete egyetlen dallamos ének volt, még a legnagyobb megpróbáltatások közepette is és ezen nem is csodálkozom, hiszen ’a szent Evangélium pihent a szívén!’ A szívében pedig a Szüzek Jegyese pihent! …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 157.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.