273. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Mi történt a kereszten? Mi történt a kereszten?
Teréz: Igen, minden megtörtént, minden.
Gergely: A kereszten az uralkodás és a szolgálat végleg egyesült, amikor a teremtmény a Teremtőjével közvetlenül szembesült. A szeretettel teli szenvedés és a szenvedéssel teli szeretet úgy egyesült, hogy az Isten az ember által és az ember az Isten által tökéletesen megdicsőült. Persze, ez nem hidegen logikus, nem is pontosan szimmetrikus, hanem aránytalanul szinergikus és rettentően misztikus. Ezért látszódik a kereszten a feltámadás, még ha ennek nem is láthatjuk semmi nyomát. Aki viszont szemléli a fiát néző Máriát, az megsejti, hogy az a nő világosságot gyújtott, pedig maga a Világosság aludt el ott.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de hogy lehet a rabszolgaság igájában úgy görnyedni, hogy közben ne szűnjünk meg a létünkben gyönyörködni? Hát nem a kereszt a legdurvább rabszolgaság? Hát nem ott halt meg a tiszta jóság? Ki az, aki ezt látva igazságért nem kiált?
Gergely: Teréz nővérem, lassan a kereszttel…
Teréz: Igen, gyorsabban a szeretettel… Megértettelek.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell inteni a szolgákat, mint az urakat. A szolgákat úgy, hogy egyszerű helyzetük mindig szemük előtt lebegjen; az urakat úgy, hogy soha ne feledkezzenek meg arról, hogy természet szerint egyenlők szolgáikkal. A szolgákat arra kell inteni, ne vessék meg Istent úgy, hogy az általa parancsolt rendnek ellenszegülnek; a gazdákat arra kell figyelmeztetni, hogy ne kevélykedjenek Isten adományaiban azáltal, hogy nem ismerik el magukat egyenlőnek szolgáikkal, akik állapotuk szerint alávetett sorban vannak. Azokat inteni kell, hogy elismerjék: ők uraik szolgái; ezeket pedig, hogy ők szolgáik szolgatársai. Azoknak szól ez a figyelmeztetés: ’Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben földi uratoknak’ (Kol 3,22). És ez is: ’Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet’ (1Tim 6,1). Az uraknak pedig: ’Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uratok van a mennyben’ (Ef 6,9).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 134.o.)


„Áldozásom másnapján eszembe jutottak Mária szavai; éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya s ugyanakkor egy benső bizonyossága annak, hogy Jézus sok keresztet tartogat a számomra. Oly nagy vigasztalások árasztottak el, hogy bennük látom életem egyik legnagyobb kegyelmét. A szenvedés vonzani kezdett, bűvös erővel ragadott meg, anélkül, hogy jól ismertem volna. Eddig úgy szenvedtem, hogy nem szerettem a szenvedést, mostantól fogva igazi szeretetet éreztem iránta. Azt a vágyat is éreztem, hogy egyedül a Jó Istent szeressem, egyedül Benne találjak örömet.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 95.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.