275. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mutasd a sebeidet, melyik neked a legkedvesebb?
Teréz: Igen, arra emlékezek szívesen, és az is maradt meg a megdicsőült testemen, amelyiket nem félelemben, hanem a szeretet égető érzésében szereztem.
Gergely: Tehát kipróbáltak téged a nyomorúság kohójában?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de nem úgy, mint Johannát. Ha nekem valóban máglyára kellett volna mennem, akkor az Úr szerzett volna magának egy ellenséget. Mivel tudta, hogy ehhez gyönge lettem volna, ezért inkább meghagyta a szabadságomat.
Gergely: És önként elégtél volna, ha kényszerből nem is?
Teréz: Igen, máskülönben a szabadság túl nagy örvénye a fanatikusok önkénye, ami az önfeláldozás kötelessége, nem pedig Krisztus keresztjének szelíd hirdetése. Nem lehet parancsra szerelembe esni, de ha a Szerelemem megjelenik, akkor a szemem fénye magától megelevenedik. Így lehet megkülönböztetni az én kényszerét és az Énekek Énekét.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell kötelességükre emlékeztetni a szegényeket és a gazdagokat: azokat szorongatott helyzetükben szelíden vigasztaljuk, ezekben üdvös félelmet ébresszünk, hogy ne pöffeszkedjenek gőgösen. A próféta szavaival így szól az Úr a szegényhez: ’Ne félj, nem fogsz megszégyenülni!’ (Iz 54,4) Majd gyöngéden hozzáfűzi: ’Ó te szegény, akit annyi vihar tépett!’ (Iz 54,11) Így vigasztalja a szegényt: ’Kipróbáltalak a nyomorúság kohójában’ (Iz 48,10). A gazdagokról ezzel szemben Pál azt mondja tanítványának: ’Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék’ (1Tim 6,17). Jól figyeljük meg, hogy az alázatosság tanítója nem azt mondja a gazdagokról: ’kérd meg őket’, hanem azt: ’figyelmeztesd’, mert bár a gyarlóság iránt elnézéssel kell viseltetni, a gőgnek nem jár tisztelet. Amit helyesen mondunk ezeknek az embereknek, még helyesebben parancsoljuk, hiszen múlandó javakkal kevélykednek. Ezekről mondja az Úr az evangéliumban: ’Jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat!’ (Lk 6,24) Mivel nem ismerik az örökkévaló örömöket, a jelen élet bőségével vigasztalódnak.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 124-125.o.)


„A lelkivezetéssel kapcsolatban: Azt hiszem, hogy nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ne önmagunkat keressük, mert végül is megsebeznénk szívünket, és valóban elmondhatnánk: ’Az őrök elvették a köpenyemet és megsebeztek … Csak miután kissé túlhaladtam rajtuk, akkor találtam meg Kedvesem.’ Azt hiszem, hogy ha a lélek alázatosan megkérdezte volna az őröktől, hogy hol van Kedvese, megmutatták volna neki. De mert meg akarta magát csodáltatni, zavarba esett, elvesztette a szív egyszerűségét.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 66.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.