276. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudod, mért nem repülhetnek a démonok?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, azért, mert nem mennek el a szárnykészítő tanfolyamra!
Gergely: És azt hol tartják? Halljuk, mi az igazság!
Teréz: Igen, a gyóntatószékben.
Gergely: Hát oda tényleg nem mennek el, pedig az Isteni Irgalmasság titkárnője által azt mondta, hogy az Úr még az ördögnek is megbocsátana, ha azt az otromba száját nem káromlással rothasztja, hanem alázatosan bocsánatkérésre fordítja.
Teréz: Igen, csak ezt sosem teszi, mert a gőgjét egyetlen kincseként kegyetlenül védelmezi. Így hát örökre szárnya szegetten kesereg, mert legyőzte őt a mennyei sereg.
Gergely: Viszont a szent angyalok tudnak repülni, és mindig készek is a gyermekeinket Atyánk szívéig repíteni. Tudod, miért?
Teréz: Igen, az angyalok azért tudnak repülni, mert könnyedén teszik. Játszani is csak nyugodtan érdemes, mint ahogy Papa mindig mindenben oly kedvesen segíti a picinyeinket.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azoknak, akik a szegénység kemencéjében égnek vigaszt kell nyújtani, azokban viszont, akiket a világi dicsőség pöffeszt, félelmet kell ébreszteni, hogy a szegények megtudják, milyen gazdagságot bírnak, még ha nem is látják, a gazdagok pedig rádöbbenjenek, hogy nem tarthatják meg vagyonukat, melyet maguk előtt látnak. Gyakran azonban a gazdag az alázatos és a szegény a gőgös, így erkölcsi magatartásuk miatt megfordul a sorrend. A prédikátornak hallgatói életéhez kell igazítania beszédét: szigorúan rója meg a szegény ember kevélységét, amiért még a nyomor sem tudta alázatossá tenni, és dicsérje a gazdagok alázatosságát, hogy még a bőség sem kapatta el őket. Néha a gőgös gazdagot is nyájas biztatással kell jóra vezérelni, ahogy a kemény sebet is vizes borogatással lehet megpuhítani, és az őrült dühkitörését is halk szóval csillapítja az orvos, mert tudja, hogy szép szóra enyhül a roham. Ne feledjük, hogy amikor Sault hatalmába kerítette a gonosz lélek, Dávid hárfajátékával csillapította a tébolyultat. Mi mást jelentene Saul, ha nem a hatalmasok gőgjét? Mi mást Dávid, ha nem a szentek alázatosságát? Amikor Sault elragadja a tisztátalan szellem, Dávid énekével enyhíti elmezavarát. Amikor a hatalmasok szívében a gőg dühöngésben tör ki, úgy illik, hogy nyugodt beszédünk hárfaszava térítse őket észre.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 125-126.o.)


„(…) életgyónást végeztem, olyant, amilyent még életemben soha; a végén az Atya ezeket a szavakat mondta nekem, a legvigasztalóbbakat, melyek csak megcsendültek a lelkemben: ’A Jó Isten, a Szent Szűz és minden Szentek jelenlétében KIJELENTEM, HOGY SOHA NEM KÖVETETT EL EGYETLEN HALÁLOS BŰNT SEM.’ Azután még hozzáfűzte: köszönje meg a Jó Istennek, amit önért tett, mert, ha elhagyta volna, a kis angyal helyett egy kis démon lett volna önből. Ó, ezt nem volt nehéz elképzelnem, éreztem, hogy milyen gyenge és tökéletlen vagyok, de a szívemet hála töltötte el.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 178.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.