282. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Az Isten felé haladó ember sárkányléptekkel lépdel, ezért nincs külön természetes és természetfeletti élete, hanem egyre inkább a Szentlélekben létezhet.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de én azt is tudtam földi életemben, hogy Isten felé haladni nem az én érdemem, hiszen Papa magától engedte meg nekem, hogy a végsőkig szeressem.
Gergely: Teréz nővérem, a kegyelem kikövetelhetetlen, te mégis majdnem kiköveteltél mindent. Kis híja, hogy nem te lettél Isten anyja…
Teréz: Igen, de abban a kicsi résben végtelennek látszik minden vétkem. Úgyhogy hidd el nekem, édes kicsi Gergelyem, hogy a tizenkét csillagból álló korona csak egyetlen ember méltó tulajdona, és az ő neve nem Teréz, hanem Mária.
Gergely: De azért Mária lánya vagy, nem?
Teréz: Igen, sőt Mária merengő mosolya, mint ahogy te Péter apostol kinyújtott karja!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Könnyen megértjük a hatalomgyakorlás két fajtája közti különbséget, ha az első pásztorról veszünk példát. Isten akaratából Péter vette át az Anyaszentegyház kormányzását: amikor az igaz úton járó Cornelius leborult előtte, visszautasította a túlzó tiszteletet, mondván, hogy ő ugyanolyan ember: ’Állj fel, hisz én is csak ember vagyok’ (ApCsel 10,26). Amikor azonban rájött Ananiás és Saphira bűnére, egyszeriben kimutatta, mekkora hatalma van mindnyájuk fölött. Látnoki lélekkel megfeddte őket és puszta szavára életüket vesztették. (ApCsel 5,5) A bűnösökkel szemben kimutatta, hogy ő az Egyház feje, az igaz testvérek között azonban hallani sem akart arról, hogy túlzott tiszteletben részesítsék. Az első esetben a jámbor cselekedet kiérdemli az egyenlőség közösségét; a második esetben a büntetés buzgalma kimutatja a hatalom jogát.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 271-272.o.)


„Egyáltalán nem nyugtalankodom a jövő miatt; biztos vagyok abban, hogy a jó Isten véghezviszi akaratát, ez az egyetlen kegyelem, amire vágyom; nem kell királypártibbnak lenni, mint a király. Jézusnak senkire sincs szüksége ahhoz, hogy művét végrehajtsa, és ha elfogadna, ezt csak tiszta jóságból tenné, de megvallva az igazat, Testvérem, inkább azt hiszem, hogy Jézus kis lustaként bánik majd velem; ezt nem kívánom, mert nagyon boldog leszek; ha még hosszú ideig fogok dolgozni és szenvedni Érte; ezért azt kérem Tőle, hogy legyen megelégedve velem, vagyis ne vegye figyelembe vágyaimat; sem azt, hogy szenvedve szeressem őt, sem azt, hogy a mennybe menjek örülni Neki.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 145.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.