283. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Aranyból van a szemed, Teréz nővérem, mert értelemtől fénylesz, ezért a lelked már papi lélek.
Teréz: Igen, mert a te szemedbe tekintek, hisz önmagamban meg nem fürödhetek. Te pedig király vagy, Gergely testvérem, mert bámulatosabb az erényeid nagysága, mint a Himalája magassága.
Gergely: De te se panaszkodhatsz, hiszen életveszélyesebb volt a Kármel hegyét megmászni, mint műlábbal hegycsúcsra hágni.
Teréz: Igen, mindenkinek ott kell szentté válni, ahol már Jézuson kívül nem is tud mást kívánni. Aki erős, az is keresi őt, amíg csak minden magas hegyet le nem győz. De az erősebbek a Szentlélek végtelen magas hegyeire merészkednek, hogy örök életük árán is elvigyék a lelkeknek az üdvösséget!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Helyesen írja elő a Törvény, hogy a vállkendő aranyból, vörös és kék bíborból, karmazsinból és sodrott szálú lenből legyen: ez mutatja, hányféle erénynek kell tündökölnie a papban. Öltözetében mindenekfelett az arany ragyog: ez az értelem bölcsessége a papban. Ehhez járul az égszín jácint: az, amit a pap értelmével felfogott, ne a nyomorult hízelgés hajhászására, hanem a mennyei dolgok szeretetére ösztönözze, mert ha óvatlanul rabul ejti a hízelgés, nem érti meg az igazságot. Az arany és a kék bíborral keveredik: az örökkévaló javakat prédikáló és remélő pap elfojtja szívében a bűn belső kísértéseit, mintegy királyi hatalommal ellentmond nekik, és megőrizve belső megújulásának nemességét, égi királyságának öltözetét erkölcseivel védi meg. Erről a lelki nemességről mondja Péter: ’Ti pedig választott nemzetség, királyi papság vagytok’ (1Pét 2,9). János pedig megerősíti, hogy képesek vagyunk legyőzni a bűnöket: ’Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek’ (Jn 1,12). E nemes lelkierőre gondol a zsoltáros, amikor így énekel: ’Mily tiszteletreméltók előttem, Isten, a te barátaid, mily erős a hatalmuk’ (Zsolt 138,17 (Vulgata: A magyar bibliafordításban: ’Terveid, Uram. felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk’).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 74-75.o.)


„(…) éreztem, hogy a Kármel az a pusztaság, ahol a Jó Isten akarata szerint nekem is el kell rejtőznöm … Akkora erővel éreztem, hogy a legkisebb kétség sem volt a szívemben: ez nem gyermekálom, melyet magával ragadó hatás kelt, hanem egy Isteni hívás bizonyossága; a Kármelbe akartam menni, nem Pauline-ért, hanem Jézusért egymagáért … Sok gondolatom volt, ezeket szavakkal visszaadni nem lehet, de nagy békét hagytak hátra a lelkemben. (…) Szent Ágostonról nevezett Teréz nővér odajött, hogy lásson s nem győzte mondani, hogy milyen helyes vagyok … nem úgy képzeltem, hogy dicséretekért jövök a Kármelbe, éppen ezért a társalgóból eljövet egyre csak mondtam a Jó Istennek, hogy egyesegyedül Érette akarok kármelita lenni.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 71-73.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.