284. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A hit kijelentésekben beszél, távol áll tőle a feltételezés.
Teréz: Igen, de kérlek, magyarázd ezt meg jobban. Tudod, a gyerekek miatt.
Gergely: Amikor te a földön élve a mennyországban hittél, akkor a menny lakóival valóságos közösségre léptél. A hit velünk való közösséget adott neked, méghozzá egy örök életre.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a hit tehát egy lépés a közös öröklét felé. De szerintem ugrás is, és nemcsak azért, mert én szeretek ugrálni. Halálugrás is, mert a hitben a Szentlélek irányít, hiszen olyan szakadék van előttünk, aminek nemcsak a mélysége, de a túlpartja is beláthatatlanul kétséges.
Gergely: Valóban, Teréz nővérem, ugorni kell a szakadék szélén, oda már nem elég egy kis lépés.
Teréz: Igen, ezért félelmetes a hit, mert nem lehet benne félni. Ugrani is csak ugorva lehet, mint ahogy a hitben is hinni kell, amit a félelem eleve nem is kezd el. De aki Gergely és Teréz halálugrására gondol, az a félelemnek adott egy jó nagy pofont!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik felhagynak elkövetett bűneikkel, de nem gyakorolnak bűnbánatot, figyelmeztetni kell: ne gondolják, hogy bűneik meg vannak bocsátva, mert már nem szaporítják őket, ugyanakkor könnyeikkel sem akarják lemosni őket. Ha az író abbahagyja az írást, abból nem törölt el semmit, amit már megírt, még ha nem is tesz hozzá újat. Aki mást megrágalmazott, pusztán hallgatásával nem teszi jóvá hibáját: megkövetelik tőle, hogy alázatosan vonja vissza kevély szavait. Az adós sem rendezi azzal adósságát, hogy nem csinál újabbakat, csak akkor, ha a régieket visszafizeti. Ugyanígy, ha Istent megbántjuk, nem elég felhagyni gonosztetteinkkel, arra is szükség van, hogy könnyeinkkel üldözőbe vegyük korábbi bűnös élvezeteinket. Még ha semmilyen rosszcselekedettel sem szennyeztük be magunkat, földi ittlétünk során mégsem lehetünk biztonságban ártatlanságunk felől, hiszen oly sokszor kísértetünk meg gonoszul lelkünkben. Hogyan lehetnénk lelkünkben biztosak, amikor bűnössége tudatában maga tanúsítja, hogy nem ártatlan?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 250.o.)


„Ó Jézus! ekkor már nem zúgott a vihar, az ég nyugodt és derűs volt … és én hittem … én éreztem, hogy van Mennyország s ezt a Mennyországot olyan lelkek népesítik be, akik szeretnek engem és gyermeküknek tekintenek. Ez a benyomás annál is inkább tartós a szívemben, mivel Jézusról nevezett Tisztelendő Anna Anya mindezideig teljesen közömbös volt a számomra, soha nem fordultam hozzá imámban s csak akkor gondoltam rá, ha nagyritkán beszélni hallottam róla. Ezért, amikor megértettem, hogy mennyire szeret engem, s hogy mennyire nem vagyok közömbös a számára, a szívemet elöntötte a szeretet és a hála, nemcsak a Szent iránt, aki eljött hozzám, hanem az Ég minden boldog lakója iránt is …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 224.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.