286. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, te még a papokat is megtéríted! Ki nem ismeri az Önéletrajznak nevezett csíntevésed? Ki nem ismeri, azt a szeretetet, ami téged az Egyház szívébe helyezett? Aki nem rohan utánad, annak vétkes a mulasztása!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, most aztán rendre utasítottál engem is, és azt a papot is, aki csak félvállról veszi, amikor valaki tőle azt kérdezi: „Te még nem is olvastad a Gergely és Teréz közti dialógusokat?”
Gergely: Nem akartam a kelleténél szigorúbb lenni, de azért a pont pontokban te is…!
Teréz: Igen, de azért tudod, Isten szegénykéjének nevével felvértezett utódod a te szigorúságodhoz méltó, amikor megkívánja a papoktól, hogy szívből lemondjanak az anyagiasságról és a hiúságról.
Gergely: És mit kezdjenek papfiaink a pénz melletti másik kéjjel, a gömbölyű formák érintésével? Hogyan jelenjünk meg így Atyánk oltára előtt, ha a gyermekeink istenszeretete – enyhén szólva – felhős.
Teréz: Igen, ha az én kérdéseimet a lelkiismeretükbe vésik, akkor a szabadító Jézus sem késik, amikor a paráznaság démonai a lelküket kérik.
Gergely: Bár a papok gyóntatója nem voltál, de a nekik írt leveleiddel az irántuk érzett szeretetedről szentül tanúskodtál. No de halljuk végre az életmentő kérdésed!
Teréz: Igen, íme: „Kész vagyok-e Egyetlenemként szeretni az Urat?”
Gergely: Kérlek, folytasd!
Teréz: Igen, szívesen megteszem, mert a papfiaink tisztasága a szívügyem! Íme: „Kész vagyok-e féltve őrizni a szívemben a hűséget iránta? Kész vagyok-e úgy szeretni Őt, hogy senki se állhasson közénk, hogy senkit se engedjek belépni kettőnk közé, még egy halvány pillanat erejéig sem? Kész vagyok-e úgy tekinteni önmagamra, mint akit az Úr lefoglalt magának? Kész vagyok-e kizárni annak lehetőségét, hogy a szívem másvalaki után is vágyakozzon, mint az Úr után?”
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A kelevény a testen az, ami a kapzsiság a lélekben: ha a kis dolgokban nem fojtjuk el, mértéktelenül elterjed. A sömör fájdalom nélkül terjed a testben, nem úgy csúfítja el a beteg tagjait, hogy az megundorodjék tőle: a kapzsiság úgy gennyesíti el a rabul ejtett lelket, hogy közben gyönyörködteti. Gondolatait a megszerzendő javakra irányítva gyűlölködést kelt, de ezzel nem okoz fájdalmat, mert a lázas léleknek gazdagságot ígér a bűnből. A test tagjai mégis elvesztik nemességüket, hiszen a kapzsiság elcsúfítja más erények szépségét is, és az egész testet elsorvasztja, mert mindenféle bűnnel árasztja el a lelket Pál tanúsága szerint, aki azt mondja, hogy ’minden baj gyökere a pénz utáni sóvárgás’ (1Tim 6,10).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 64-65.o.)


„Ó mennyire kevéssé szeretik a jó Istent a földön!... Még a papok és a szerzetesek is … Nem, a jó Isten nem örvend nagy szeretetnek…”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 87.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.