287. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Milyen nagy dolog, ha semmi birtoklásáról le tudunk mondani!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, bár most rajtam kívül csak az a gyermekünk ért meg, aki már a semmin át belépett a teremtetlen fénybe.
Gergely: Teréz nővérem, Atyánk mindenkit meghívott, csak van, akit a hamis remény visszatartott. De benned nem volt hamis remény, amikor a Szentatya szemében visszatükröződtél.
Teréz: Igen, a földön és a mennyben is, mert a reményem igazi. De egy kicsit fejtsük ki, hogy a két reményt mi jellemzi.
Gergely: Jó. Az igazi remény mindig jelen idejű, a hamis csak kecsegtet valamivel. Az igazi látja, hogy amire vágyakozik, az már az övé. A hamis nyugtalan, mert sosem éri utol önmagát. Az igazi remény megpihen a jelen realitásában. A hamis remény eszeveszetten rohan a jövő illúziójába.
Teréz: Igen, akkor én a gyermekeinek felkínálom, hogy a hamis reményüket igazivá konszekrálom, ha megteszik, hogy az én kis tetteimet az életükbe keverik.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Előfordul, hogy egyesek dicséretes szándékkal vágynak a tanítói hivatalra, míg másokat kényszerítenek rá, és nem kevésbé dicséretes módon elfogadják. Azonnal világos lesz, miről is van szó, ha felidézzük két próféta viselkedését: egyikük önként ajánlkozott a tanításra, a másik félelemmel utasította vissza. Izajás, amikor az Úr azt kereste, kit is küldhetne, önként ajánlkozott, mondván: ’Íme itt vagyok, küldj engem!’ (Iz 6,8) Jeremiást küldték, de ő alázatosan ellenkezett: ’Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok!’ (Jer 1,6) Mindketten másképp fejezték ki magukat, de ez ugyanannak a bennük meglévő szeretetnek a forrásából fakadt.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 52.o.)


Denis lelkész úr elsőmiséje után azt kérte, hogy láthassa kelyhét. Sokáig nézte a kehelykupa mélyét, úgyhogy megkérdezték tőle: Miért nézi olyan figyelmesen a kehely mélyét: „Azért, mert visszatükröződöm benne. A sekrestyében szerettem ezt tenni. Örömmel mondtam magamnak: Vonásaim ott tükröződnek vissza, ahol Jézus Vére nyugodott és ahova még le fog ereszkedni. Hányszor gondoltam arra is, hogy Rómában a Szentatya szemében tükröződött vissza az arcom.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 129.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.