288. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a halál kérdését sokan eleve rosszul kérdezik, hiszen az örök életet nem is hiszik. De ez már önmagában ellentmondás, hiszen ha annyira foglalkoztatja őket a halál, akkor bennfoglaltan mégiscsak feltételezik, hogy a létük értelmét valahol kikérdezik.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, meg kell találnunk a fölszabadító erejű kérdéseket! Mint az a szent, akinek egy kérdés volt az életigéje, íme: „Mit számít ez az örökkévalósághoz képest?”
Gergely: Jó, jó, de mit kérdezzen az, akinek egy álnok a szajhája, és sosem teljesedhet be a megváltása, ha ezt a kapcsolatot önmagáról le nem darálja?
Teréz: Igen, íme: „Mikor szenvedjük ki a mennyországot, ha nem most? Mért ne okozhatna nekem nagyobb örömet az önmegtagadásom, mint a paráznaságom?”
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Fontoljuk meg, mekkora bűn felhagyni a dorgálással és békességben élni a gonoszokkal, amikor a hatalmas próféta áldozatul ajánlja fel Istennek, hogy nevéért ellenségei lettek a gonoszok. Ezért mondja az Írás, hogy amikor a Lévi nemzetségéből származó férfiak karddal a kezükben végigvonultak a táborban, nem kegyelmeztek a bűnösöknek, s így az Úrnak szentelték kezüket. (Kiv 32,27) Ezért nem törődött Pinchász polgártársai cinkos kegyével, hanem a midianitákkal vétkezőket agyonszúrta, s így szent felindulásával lecsillapította az Úr haragját. (Szám 25,7) Ezért mondja az Igazság: ’Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.’ (Mt 10,34) Ha óvatlanul barátkozunk a gonoszokkal, a bűn rabjai leszünk. Jehosafát, aki annyi dicséretet kapott életviteléért, pusztulást sejtető intésben részesül, amikor elkezd barátkozni Ácháb királlyal. Az Úr ezt mondja neki a próféta szájával: ’Hát te gonosztevőt segítesz és azokkal barátkozol, akik az Urat gyűlölik? Ezért magadra vontad az Úr haragját! De jó cselekedeteket is talál benned, mivel eltávolítottad a bálványokat Júda földjéről.’”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 205-206.o.)


„Amit a halálról mondanak nekem, már nem hat rám. Lesiklik rólam, mint egy kőlapról. Vége! A halál reménye elfogyott. Kétségtelenül a jó Isten nem akarja, hogy úgy gondoljak rá, mint betegségem előtt. Abban az időben ez a gondolat szükséges és nagyon hasznos volt számomra, ezt nagyon éreztem. De most ellenkezőleg. A jó Isten azt akarja, hogy ráhagyatkozzam, mint egy egészen kicsi gyermek, aki nem törődik azzal, hogy mit tesznek vele.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 29.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.