289. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Kezdjük a dolgok közepén! Jaj, de nagy tévedés elengedni a Szűzanya kezét! Ha boldognak hirdeti őt minden nemzedék, akkor az elkóborolt bárányok mért nem tanítják az Úrnak ezt az ígéretét?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mindjárt megfelelek, de előbb Mária anyánk fájdalmát a szívembe engedem, hogy ő szóljon helyettem… Jó. Megtörtént. Most pedig a gyermekeink lelkébe szépen elültetem, hogy Jézus anyja mindig a segítségünkre siet.
Gergely: Én mindig feldúlt vagyok, amikor Anyánkról ostobaságot hallok! De nem is kerülheti el Isten igazságos ítéletét, aki becsméreli áldott Anyánk nevét! Teréz nővérem, halljuk, te mivel csábítod vissza azokat, akik elhagyták az első és egyetlen aklukat? Hogyan szelídíted meg azokat, akik megölték a saját anyjukat?
Teréz: Igen, ez aztán a kihívás, de nem is ijed meg az oroszlántanítvány! Tegyék próbára Máriát! Ha nem hallja meg bármelyik gyermeke sírását, akkor inkább ne is létezzen a mennyország! Ilyen komolyan gondolom, hogy Szűz Máriában bízni az én győztes dalom. Az én Kedvesem azt kívánja tőlem, hogy Mária köré gyűjtsem az aklon kívül tekergőket, mert aki Mária megértő tekintetében elmerül, annak a hite igazán teljessé szépül. Nem utasítja el többé a Szentatyát és örömmel imádja a szentostya Jézusát!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Isten nem leli kedvét gyötrődésünkben, csak ellenszerével akarja orvosolni a bűn okozta bajokat: ha bűnös élvezetekbe merülve eltávolodtunk tőle, könnyeket hullatva térjünk vissza hozzá; ha tiltott ösvényeken bűnbe estünk, keljünk fel úgy, hogy a megengedett dolgoktól is megtartóztatjuk magunkat; ha oktalan öröm töltötte el szívünket, üdvös fájdalom józanítsa ki; ha pöffeszkedő gőg sebezte meg lelkünket, alázatos életünk gyógyítsa meg. Erről szól az írás: ’Azt mondom a gonoszoknak: ne műveljetek gonoszat! S a vétkezőknek: ne emeljétek fel szarvatokat!’ (Zsolt 74,5)A vétkezők akkor emelik fel szarvukat, ha bűneiket megismervén, nem bánják meg őket alázatosan. Ezért mondja ismét az Írás: ’az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg’ (Zsolt 50,19)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 250-251.o.)


„Láttam egyszer, amint Papa benyitott Mária szobájába, ahol feküdtem, néhány aranyat adott át neki, nagyon szomorúan, s azt mondta, írjon Párizsba s mondasson miséket a Győzelmes Nagyboldogasszony tiszteletére, hogy ez meggyógyítsa az ő szegény kis lányát. Ó, hogy meghatott az én drága Királyom Hite és Szeretete! Olyan jó lett volna, ha azt mondhattam volna neki, hogy meggyógyultam, de már éppen elég csalódást okoztam, a vágyaim nem tehettek csodát, a gyógyulásomhoz kellett a csoda … Csoda kellett s a Győzelmek Nagyboldogasszonya vitte azt végbe.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 80-81.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.