29. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az Úr apró fehér virága, aki a te szavaidat hallgatja, az biztosan megtanulja, mikor kell hallgatnia.
Teréz: Igen, de én se magamat hallgattam a lótusz árnyékában, hanem a vasárnap csöndjét szívtam magamba a Teremtő házában.
Gergely: Tágas tér lett a szemed, mert az Igét szemlélted.
Teréz: Igen, és most eljött az idő, hogy megénekeljem Atyánk győzelmét. Nem lennék az ellensége helyében, mert elég csak egy pillantása, hogy fondorlatos kötelét szétvágja.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azok, akik észreveszik a rosszat embertársaikban, és mégis hallgatnak, olyanok, mintha nem orvosolnák a sebet és ezzel halált okoznak, mert nem látták el a fertőzést akkor, amikor megtehették volna. Okosan kell fékeznünk nyelvünket, de nem szabad feloldhatatlanul lekötöznünk. Írva van: „Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat” (Sir 20,7) Amikor azonban alkalmasnak ítéli, megszakítja a hallgatást és illőképp szólva igyekszik hasznára lenni másoknak. Hiszen írva van: „Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak.” (Préd 3,7) Okosan kell megválasztanunk a beszéd és a hallgatás idejét, nehogy oktalanul szaporítsuk a szót, amikor hallgatni kéne, vagy tohonyán hallgassunk, amikor hasznos lenne a beszéd. Helyesen mondja a zsoltáros: „Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához.” (Zsolt 140,3) Nem azt kéri, hogy falat húzzanak szája elé, hanem azt, hogy kaput, melyet nyitni és zárni lehet. Nekünk is körültekintőnek kell lennünk, hogy szánkat kellő időben nyissuk szólásra, vagy csukjuk be hallgatásra.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 167.o.)


„A Vasárnapi sétákra pláne emlékszem, ilyenkor Mama mindig velünk jött ... Még élnek bennem a mély költői benyomások, amelyek a búzavirágokkal és mezei virágokkal teleszórt búzamezők láttára születtek meg a lelkemben. Már szerettem a távolt … A tér és a gigászi fenyők, melyeknek ágai a földet verdesték, ugyanolyan benyomást hagytak a szívemben, mint amilyent ma is érzek a szabad természet láttán …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 42. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.